Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 45 — szembeötlő távolság uralkodik. Tehát egyetlen szonettet sem olvasunk, melyben a különböző rímcsoportok hangrokonságot, (pl. csupa magas vagy csupa mély hangok) mutatnának. Oly eredeti sajátság, melyet a fordíték nem mindig vettek tekintetbe. Nem tartozik ugyan a rímbeosztáshoz de minthogy a legtöbb henye kifejezés épen a rímkeresés következtében szokott bejutni a költeményekbe, kapcsolatban felemlíthetjük, hogy Petrarca szonettjei e tekintetben is kiválóak. Valamint fölöslegesen ismétlődő gondolat nem lazítja a szerkezet tömörségét, úgy azonos szavak többszöri használata sem okoz monotoniát. Petrarcánál, eltekintve a mondat- és szókötők, általán viszonyszók szerepétől, minden szó, mint fogalomjelölő csak egyszer fordul elé. Természetes másként áll a dolog, ha súly vagy bármi célzat van rajta. A nyelv tisztasága- és bájának elemzését hagyjuk az olaszoknak maguknak, mi csak a stílusról tegyünk néhány megjegyzést. Ez összefüggésben van a tartalommal. Petrarca nem a szenvedély költője. Felindulásainak csak mintegy utórezgéseit adja. A felvert hullámok utolsó györiiit látjuk csak szonettjeiben. A szenvedély tüzét mérsékli a platonizmus eszmeisége, a keresztyén morál tisztasága s a külső forma magas művészete. E szellemnek megfelelő előadást kellett, hogy a költő teremtsen. Finomat, mely magasröptű gondolatait kifejezheti nemest, a nemes érzelmek tolmácslására, hajlékonyt, mely mindig beleilleszkedik a keretbe. S mindezt természetesnek alkotnia, hogy a műben is oly keresetlenül tűnjék fel a szellemi tartalom, mint a költőben megtestesülten élt. S hogy ezt teljesen eltalálta, összhangban állítva elé a legkülönbözőbb elemeket, váltak oly kedvessé költeményei, a kortársak bámulatává s az utókor tiszteletévé. Stílusának alapvonása a természetes nemesség, mely a gyöngédséget egész erejében állítja elénk s minden nyerseséget távol tart. E stilus nem hajhássza a kifejezés leghatásosabb eszközeit, melyek sokszor úgysem egyebek nagymondásoknál, hiú levegőverdesésnél. De nem is kerüli az élénkség és szemléletesség tényezőit. Néha egészen egyszerűen szól; mintha csak valami mennyiségtani tételt akarna bebizonyítani, oly nyugodt. Máskor képek és figurák egész sorába zártan érzékíti a tartalmat, melynek megvilágítására kevés az egyszerű köntös. Mindazáltal képei sem annyira szédítők, mint inkább a kellem tolmácsai. A Laura nevével űzött szójátékokat már említettük, melyek nem egyszer esnek az egyszerűség rovására. Egyebekben is találhatunk egyes föllengző kifejezéseket, mint a CXCVII. (La sera desier) szonett „napjai," hogy az ég beleszeret a földbe, mint ez a