Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 46 napba, vagy bogy a phönix-madár elbullatá aranyszín tollát (LIII. in morte). De hasonlók csak ritkán zökkentik ki az izlés kerekét. Mi szépek azonban az ily kifejezések: mansneto riso, vento angoscioso di sospiri (XIII), perle e rose vermiglie, fiamma i sospir, le lagrime cristallo (CVI), aspro core e selvaggio, cruda voglia in dolce, umile, angelica figura, vivo sol di speranza (CCVI) l'acque parlan d'amore e l'öra e i rami, e gli angeletti e i pesci, e i fiori e l'erba, tutti insienie pregando ch'i' sempr' ami (XII in morte) s XLII (in morte) szonettben a tavasz leirása mily kedves és gazdag színekben, érzelmekben ! Lehetetlen volna e lágyan zengő stílus összes szépségeit kimerítni a nélkül, hogy az egészet ne ismételjük, mikor egyetlen szonett sincs valami megkapó kifejezés híján. Nem alap nélkül emeli ki Ferrieri Petrarca stílusának azon vonását, mely a költőnek:* a természethez vonzódását tünteti fel. Ezért van, hogy Petrarca a természet tüneményeit oly szoros összefüggésbe hozza lelkével. A természet érzelmeinek tükre s lelke a természetes visszhangját tolmácsolja kifejező stílusában.

1) Ugyaníly értelemben nyilatkozik Zumbini a Petrarca-ról irt beható tanulmányában. Találó példákban mutogatja mily különbség az antik és Petrarca költészete között. A szonettekben, valamint Petrarca egyéb, még latin műveiben is a modern költészet egyik legszebb vonását leli fel: a természethez vonzódás báját, s a természetnek gyakori fellépését az eszmevilágban: Petrarca érzelmeinek részesévé teszi az egész külvilágot, ráárasztja örömét, szenvedéseit s viszont a külvilág jeleneteiből merit hangulatot. „Egli pone un' intima e misteriosa relazione tra Laura e la natura, e spiega fatti umani deli' una con fatti fisici deli' altra, e viceversa. Per effetto di ciö, Laura, nella campagna che 1' accoglie avviva tutto ció che tocca, fa lieto tutto ciö che guarda; la sua presenza raddoppia la luce, moltiplíca le armonie del cielo*; e il poéta, contemplando ciö che circonda la donna amata, puó senz' altro ritrarre una natura piena di pensieri, puö dare 1' unitá a tante cose diverse, il che vuol dire puó della campagna fare il paesaggio." 2) Szép például idézi a Laura életére írt CXL. szonettet. A természet beszédét senki sem értette a régebbi költészetbn úgy s magát a természetet nem elevenité meg úgy senki, mint Petrarca. Mintegy a Leopardi, Shelley, Byron, Schiller elődje tűnik fel e tekintetben. S canzonekről szólva, helyesen mondja, hogy azok nem lettek volna a szerelmi líra halhatatlan emlékei, hacsak Ferrieri: Guida sullo Studio critico della Letteratura, 1885. 171—172. 1. 2) Zumbini: Studi .sul Petrarca, Napoli 1878. 29. 1.