Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 30 — Hogy Petrarca mulier, férni na, donna, madonna, kifejezésekkel él Lauráról szöltában, mit sem bizonyít, ha tekintetbe vesszük, hogy e szók az akkori nyelvhasználatban általán nöt jelentettek s Dante, Cino épugy madonnanak mondják ideáljokat, mint Petrarca. E mellett szól a jogfelfogás is, mely mulier és femina alatt általán nőt ért. Eclogáiban különben puella szóval is él Petrarca, mi különben szintén használtatott fiatal férjes nő jelölésére is. De Sade másik érve sem erősebb, hogy t. i. Petrarca oly ékes öltözetet ad Laurának, mely fiatal leányhoz nem illő. Eltekintve attól, hogy nehéz volna eldönteni, azon kor felfogása szerint mily ruházat volt illő egy asszonyhoz, milyen egy lányhoz, a szonettek figyelmes olvasója azon eredményre jut, hogy a Laurát ékesítő drágakövek erényeit jelzik s hogy legtöbb esetben épen az egyszerűség bája és kedvessége ömlik el alakján. Főerőssége, hogy a szt. Ágostonnal folytatott párbeszédben a szent, Petrarca okoskodásai ellenére kijelenti, hogy Laura előbb fog meghalni, mint imádója; hozzá adja, hogy Laura sokat vesztett régi virágából a sok betegség és viszontagságok következtében, „morbis ac crebris perturbationibus." Minthogy ez utolsó szó némely ujabb kiadásban ptubs. rövidítéssel volt jelezve, de Sade ebből a partubus értelmet olvasta ki. Mellőzzük azon alapos ellenérveket, melyekkel Tomlinson megsemmisíti ez értelmezést: a rövidítés ujabb keltét, a másolók gondatlanságát, sokszor roszakaratát a hely variánsait; csak logikátlan eljárás volna, egy ily spurius hely kétes értelméért feláldozni azt az egész szellemet és hangot, mely a szonetteken s canzonekon vörös vonalként húzódik végig. Nem ér többet de Sade azon feltevése sem, hogy 1530-ban az arignoni Cordelierek templomában egy sírboltot fedeztek fel, mely állítólag a Sade őseié volna. A felirat nélküli sírboltban csontvázon kívül egy kis ólomszekrényt is találtak, benne éremmel, melynek egyik oldalán fiatal nő képe, másikán M. L. M. I. betiik láthatók (Madonna Laura Morta Iace), mellette pergament, mely egész szonettet tüntetett volna fel. A föltevés alapját erősítek még Petrarcának Virgiliusába tett jegyzésével. De ez állítást is rég megcáfolta a kritika. Mindjárt az első tekintetre megtetszik, hogy hajánál fogva van előhúzva s ha 1533-ban történt a felfedezés, miért hogy csak 1550-ben említtetik. Laura azonkívül az 1348-iki dögvész áldozata. Gondolható-e hogy ily körülmények közt előbb szonettet készítenek s a holttest mellé hehyezik, még ha lehetséges volna is, hogy oly nedves helyen a pergamen irása olvasható. S Petrarca Laura halálakor Veronában