Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 29 — nem örökité is emiéköket oly nagyszerű mű, mint Petrarca szonettjei s canzonei. Ha Mirabeau rút asszony szerelméért esengett, Petrarca a legszebbnek festett szűz szivéért lelkesedett. Sőt a lírai költeményekben kell is tudnunk, honnan származik s merre irányul az érzelem, a lélek. A tárgyas költemény hőse még akkor is lekötheti figyelmünket, ha egészen ismeretlen előttünk, vagy csupán a képzelet szüleménye. Petőfi János vitézét élvezzük, ha nem rejlik is alatta valamely ismerős alak vagy történet. A Childe Harold Byronnál még akkor is elragadna bennünket remek festéseivel s bölcsen gúnyolódó reflexióival vagy szenvedélyes hangjával, ha nem tudnók, hogy a költő magát festi benne. S Romeo és Júlia Shaksperenél a szerelem örök tragédiája marad, még ha nyilvánvaló volna is. hogy semmi történeti alapja sincsen. Ellenkezőleg a lirai költeményeknél kell tudnunk, ki volt a költő s micsoda vonatkozások ihlették őt. Azért oly elragadok Petőfi költeményei, mert tudjuk hogy miből fakadt hová szakadt dalainak árja. S azért nehezek Sliakspere szonettjei, mert nem találunk szilárd pontot, melyben a nagyszerű gondolatokat, szenvedélyes beszédet megtámaszthatnék. Föltéve, egyetért az olvasó abban, hogy Laura nem valami eszme személyesitője, mert ez esetben alig lehetne oly élettel teljes alakja, főleg két vélemény foglalkoztatta századok óta a Petrarca olvasóit. Egyik szerint Laura férjes nő volt. Ugo de Sade, avignoni előkelő nemes neje, mi több két fin és négy leány anyja s Petrarca maga sem volt oly platonicus szellem, hogy Laura éneklésével beérte volna, hanem megnősült s egy fi és egy leánygyermek atyjává lett. A másik elmélet szerint Laura soha sem ment férjhez, maga volt a tisztaság, szépség és jóság, mely tulajdonaival ha felkelté is Petrarca hódolatát, távoltartá szándékait. Elete virágában halt meg. Más részt Petrarca sem volt nős, sőt egyházi férfiú. Az előbbi föltevés érveit de Sade abbé vitatta legtöbb készültséggel 1764-ben kiadott munkájában, mely hogy attól kezdve irányadó legyen, nagyban elősegité Gibbon és Ugo Foscolo placetuma. Ez állítást, azonban gyönyörűen forgácsolja szét Tomlinson,

1) Woodhouselee, Velutello és másoktól vett, valamint saját érveivel is. Mindjárt abban, hogy de Sade saját nemzetsége fájából keres Laurának férjet, az elfogultság oly vádját vonja magára, hogy összes érvelései meginognak. Ez érvelések különben sem alapulnak mélyebb okokon. •") Toiuliiisou i. 111. 209. köv. 1.