Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

— 24 — munkájában mennyi kérdést tárgyai, melyek Petrarcát mint egy középkori tudóst állítják elénk, kinek fejtegetéseiben több a synthesis, mint analysis. Ha e műveiben nagy szellemet árul el s kortársai bámulatát vivja ki, költői munkáiban nem kevésbbé mutatja magát nagynak, sőt az utókor lelkesedését szerzi meg velők. Tárgya különben ugyanaz, mint elődeié s kortársaié: a szerelem kifogyhatatlan forrása. Igazi troubadour költészet, s maga Petrarca az utolsó, de legnagyobb troubadour. Neki is kellett választania egy hölgyet, mint a provence-i dalnoknak, ki szivének istennője lett, ki ihlette a költőt s az eszmék ideális hónába ragadta. Miként Cinot Selvaggia, Dantét Beatrice, Boccacciot Fiametta, úgy hevíté az ő lelkét Laura képe a költői felszárnyalásra. De e szerelmi láng nem áll ellentétben a vallási buzgalom hevével. Egyik a másikból táplálkozik, mindkettő szülője a felmagasztosult lovagias szellem. Lírája oly tudós s oly vallásias, mint a mily poétikus hévvel fejtegeti bölcsészeti vagy történelmi kérdéseit. A fejlődés átmeneti fokán áll: középkori-, tudós- és újkori költő, Cicero és Virgilius nyomán jár egyrészt, másrészt a nemzeti költés megnemesítője, a troubadaur-szellem legtisztább kifejezője. Petrarcára sok körülmény kedvezőleg hatott, hogy nagygyá legyen. Attól kezdve, hogy száműzetésben született, s egy könyvre hajolva könyvtárában meghalt, a változatok mily gazdag láncolatát tünteti fel élte! A szenvedéllyel felkutatott könyvek sokaságán bejárja a szellem régióit, örökös vándorlásban megismerkedik hazájával, s korának főbb népeivel. Most Arezzoban látjuk öt, majd Avignonban, ismét Vaucluse-ben, egyszer Paduában, másszor Velencében, több ízben Parisban, ötször Rómában, ismételten Nápolyban s csak ritkán Florencben, szülőföldén, mely szülőit kiűzte. Már ezek Danteval osztozának a száműzetés keserűségében, majd barátság fűzi őt hozzá, mint Boccacciohoz. „A szerelmet barátság váltja fel, Fiametta helyébe Petrarca lép," ez utóbbi írói pályáján, mint szellemesen jegyzi meg Heiniich Boccaccio életrajzában.

1) A pápáktól egész az utolsó másolóig a rangok és jellemek mily különféle nemeivel van alkalma érintkezni. Országos küldöttségekben jár, tapasztalja a nagyok elismerését és ellenszenvét, egyben a császárhoz, másban a pápához fordul, a nápolyi Róbertnek „Africa"-ját dedikálja. A költőkoszoruzás, az ókornak e lélekemelő látványa újra divatba jön, de Dante csak Florencben nyeri el a babért. Petrarcának Páris és Róma ajánlja fel J) Boccaccio élete és müvei, Heiuricli Gusztávtól 31 1.