Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

- 23 elő, mint a Scaligerek Veronában, a Viscontiak Milanóban, Páduában a Carrarák, Ferrarában az Esték. Az egyetemi élet mind magasb fokra hágott, a troubadourok még mindig hosszú emlékezetű történetek, vagy szerelmi dalok zengésével mulattatták kortársaikat, fejlesztve a népnyelvet és szellemet, a tudósok nagy buzgalommal láttak latin, többnyire filozofiai munkáik megírásához, s a klasszikai világ emlékeinek kutatásához. Petrarca e kiterjedt szellemi forrongásnak egészen közepén van. Szívvel lélekkel a vallás híve, de azért a nemzeti érzelmek képviselője is. Egészen a szkolaszticizmus embere, ki minden gondolatát a vallási érzelem sugallatából meríti, sőt a kisebb rendeket, jelesen a hajkoronát (tonsura) is felveszi. A pápai szék kegyét és kitüntetését nem egy ízben tapasztalta, > akár midőn különböző egyházi javadalmakat, mint kanonokságot nyert, akár midőn VI. Kelemen titkárának választja, mit azonban el nem fogad, mert nem kivánja magát lekötni, akár midőn ugyanő nápolyi Joliannához küldi küldöttségben, vagy midőn élte alkonyán Orbán pápa őt ismerni kivánva Rómába idézi. De azért szivén viseli hazája érdekeit is, midőn nem sziinik meg ostromolni az avignoni udvart, hogy Rómába térjen vissza, sőt az „avara Babylonia" ellen egy metsző gúnyu szonettet is írt. Önéletrajzában nem mondja magát valami éleselméjünek, s minden szépre jóra alkalmasnak, de hogy kiváló hajlamot érez az erkölcsbölcselet és költészet iránt.

1) Ezek közül is az utóbbit csak dísznek tartja, igazi örömét a filozofikus, kiválóan egyházi művekben és tárgyakban leli. Tudományos munkáit latin nyelven írja, s középkori stílusban, mely azonban erősen érezteti az ókori remekírók utóízét. „Vita solitaria"-jában a magányt minden boldogság és nagyság szülője gyanánt tünteti fel. „De otio Religiosorum" c. művében a szerzetes élet előnyeit magasztalja; a világ megvetéséről írva, mintha csak szt. Ágoston vallomásait hallanók, oly kíméletlen kritikát gyakorol élete és jelleme felett s csak akkor fakad ki belőle az emberi érzés, midőn szt. Ágoston szemére veti a műben zabolátlaiiságát. Heves felkérdezésben védi magát: Tndod-é, kiről beszélsz, hogy e hölgy a földiektől tisztán csak a mennyei örömeknek élt? Kinek arcán isteni fény tükrözik vissza, ki a tisztaság tökéletes mintaképe volt. „De vera Sapientia"-ban azoknak tart leckét, kik magukat bölcseknek képzelik, mihelyt elnyerték a tudori rangot. És még számos J) II niio ingeno fu buono piu che acuto, e fatto ad ogni bello e salutifero studio; ina priucipalmente inclinato alla iilosofia morale, ed alla Poesia." Rime di Petrarca, par Leopardi, 1880. VI. 1.