Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1888

_ 14 3793), mely a XIII. század közepéről mintegy száz olasz dalnok költeményeit tartalmazza, kik mindnyájan Dante előtt éltek, miből természetesen következteti, liogy az olasz nyelvnek már a X. században meglehetős virágzásban kellett lennie. Felhozza, hogy mig az olasz nyelv és irodalom folytonos fejlődésnek örvendett, mignem előhozta nagy alakjait, addig a provencei szellem ismét elhanyatlott. Hogy ha e nagyok egyáltalán utánoztak volna, nem követik az általok lenézett provence-i költőket, s ha mégis hasonlóságok fordulnak elő, az a nyelv és viszonyok analógiájából kimagyarázható. A mit a nagy olasz költők kifejeztek, az rég megvolt már a nép lelkében s így a mi csak található az olaszban, az mind kifejthető a nemzet életéből. Mindezek ellenében Tomlinson helyesen jegyzi meg, hogy a Trucchi által idézett olasz hegedősdalok közt egy sestina sincs, melyet pedig Dante és Petrarca is művelt, holott a provence-i költészetben ez is fellelhető. Honnan vették tehát e formát, ha saját hegedőseik nem éltek vele ? Különben Trucchi elméletének a tekintélyesebb olasz irók sem adnak hitelt, mint Nannucci, ki Manualé-jában folyton utal a provencali kölcsönzésekre. Hogy a provencei költészet 1 ésőbb stagnált, a provence-i és langue d'oc vagyis déli tulajdonképi provence-i és langue d'oil, vagyis északi nyelv beszélőinek torzsalkodásában leli magyarázatát. Északi és déli Franciaország versengése az Albigensek háborújában egyenlítődik ki, s a déli nyelv s irodalom hanyatlását okozza.') E körülmény egyszersmind az ellentétes vélemények egyeztetésére is kulcsot ad kezünkbe. A kik a provence-i eredetet védelmezik, a szonett bölcsőjére s a francia költészet első virágzatára vonatkoznak. kik Olaszországot tartják honának, a szonett tökéletes kifejletét s a provence-i kor tünését értik, midőn a XIV. századtól kezdve Franciaország olasz földön kereste mintáit. Összefügg e körülménnyel, hogy a szonett többek véleménye szerint eredetileg kollectiv neve volt minden oly költeménynek, melyet hangszer kísérettel adtak elő, mig a canzone ének-, a ballata tánckiséretre számított. Továbbá alig hihető, hogy a szonett mintegy villámütésre nyerte volna azon bevégzett alakját, mely Petrarcát a világirodalom egyik ormává emeli, azt sem lehet gondolni, hogy mindjárt keletkezésekor megállapittattak volna szabályai. Mindez hosszabb processus munkája lehetett csak. S így elfogadható, hogy a még ki nem fejlett s kollectiv jelentésű szonett hazája Provence, a befejezett mintáé Olaszország. Amaz 1) Brachet, i. m. 42. 1.