Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 6 — czímű művében maga megmondja „a királyi oskoláknál tanító (M. E. II. 376. 1.) 1 volt. 1786-tól bezárólag 1792-ig az „Acta Cap. Provinc." szerint a szombathelyi gimnáziumban tanárkodott. Már 1786-ban többrendbeli kellemetlenségei miatt azon gondolkozott, hogy a sz.-Ferencz-rend kötelékeiből kilép. Azonban nem kapott elbocsátó levelet, jólehet, mind maga, mind pedig befolyásos világi jóakarói különböző ürügyeket találtak és hoztak fel annak kieszközlésére. 2 Kellemetlenségei nagyrészt onnan eredtek, hogy a világi emberek társaságát nagyon kereste és azok Székért körükben nagyon kedvelték is. Elöljárói ezért gyakran feddették otet. Időközben 1787-ben tanári állása mellett ünnepi szónok is volt. Tanárkodási ideje alatt, de leginkább egy nyugalmas esztendejében (valószínűleg az 1789. év második és 1790. év első felében), melyben papi kötelességein kivül egyéb foglalkozása nem volt „anyanyelvünk előbb-mozdítására" nemzetünk eseteiről való „néhai elmélkedéseit" anyanyelvünkön írásba foglalta, „más hiteles íróknak könyveiből megvilágosította" és Írásait „Magyarok Eredete a régi és mostani magyaroknak nevezetesebb cselekedeteivel együtt" czím alatt 1791-ben közrebocsátotta. A nemzeti ébredés korában irodalmunk történetében több lelkes pap írót találunk. Révay, Dugonics, Baróti, Virág, Verseghy, Rajniss és Ányos mellett méltókép foglal helyet Szekér Joákim is, ki az elsoroltakkal együtt a vallás oltárán kivül a haza oltárán is kiválókép áldozott. Eletének e kettős iránya mellett küzdelmekbe keveredett. Azonban nem onnan eredett küzdelme, mintha az irói babér a szerzetesi tökéletesség koszorújával összeköthető nem volna, hanem mert irói koszorúját irigyelték, történelmi művének egyes helyeit félreértették, vagy mert az igazság leplezetlen kimondását tőle zokon vették. Történelmi műve sok ellenséget szerzett neki. A római szentszék iránt való tiszteletlenségről sőt eretnekségről gyanúsították és vádolták. II. könyve első paragraphusában ugyanis ezeket mondja: „VIII. Bonifáczius és V. Kelemen pápa igen kíméletlen bántak az excommunicatióval ezen időbeli nemes indulatú eleink ellen; midőn Wenczeslaus, Ottó és Károly Róbert idejében visszavonás vala országunkban a király választás eránt: mivel azt, mindazon püspököknek, ország nagyjainak és más Magyarországhoz tartozandó népeknek nyakokba csapták, valakik Károlyt, a kit a római pápa maga akaratja szerént magyar királylyá tett, bé nem akarták venni, 1 Szekér „Magyarok Eredete" czímü művéből a második kiadás szerint idézek. 1 Farkas Szerafin: „Scriptores ordinis nim. S. p. Francisci." Posonii, MDCCCLXXIX. (L. a 105-ik lapon.)