Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 50 — Szekér helyesírása is néhány hibában leledzik. A szók kiírásában a szóelemzést többször nem veszi figyelembe, hanem a kiejtés szerint ir. Pl. igasságot Rob. I. 8. (de irja: igazsággal is R. II. IV.); aluttak R. I. 34; hánynyák-vetik R. II. IV.; megmongya R. II. 238; hozhattyák Rob. I. IV.; látyuk R. I. 23; utyát R. II. 62; annyához (e. h. anyjához) R. II. 60. — Többször használja a mássalhangzók fölösleges kettőzését: egészszen R. I. III.; hasznossabban Rob. I. XI.; szerentséssen R. I. 2; vele egygyüt sok bollongás utánn R. I. 15. •— A „cs" helyett rendesen „ts"-t ir: ótsárlói Rob II. V. — Az igekötőket, ha közvetlenül az ige előtt állanak, a legtöbbszöi nem irja össze az igével; néha pedig az igekötő és ige közé kötőjelet tesz: el-tsnszván M. Cs. 35; meg támodja u. o.; meg erősítették M. E. II. 53. 1. Az összetett szókat sokszor alkotó részeik szerint külön irja: hajó törést R. 1 18; szürke szőr vászonból P. I. 63; ugyan azon R. II. 24. Sokszor pedig a részeket kötőjellel kapcsolja össze: ég-hajlást R. II. 34; szem-finnyét u. o De ilyen alakokat is találunk, mint: szájkitátva R. II. 64. A számnév után néha többes számú névre is akadunk, pl. azon négj vad emberek Rob. II. 185. Szekér, lelkesült magyar, őseinkről szólva bőven használja az ékítí jelzőket, mint: „nemes magyar" M. E. I. 106; dicső magyar eleink u. o. 107 kedves magyar öreg apáink u. o.; édes magyar eleink M. E. I. 108. 1. midőn azomba a véres szájú, sudaras bajuszú és szikráz* szemű magyar vitézekre jutott, ezek annyira meg-melegítették Henriknel harisnyás katonáit, hogy — hátat fordítottak. M. E. I. kiad. I. 225. Nagy lelkesedésében a régi hunn neveket és az idegen neveket i magyarosítja: Uhl-Tanjónak nevét Uj-Tanjónak 1 (M. E. I. 41.), Jóti-t Jófinal (M. E. I. 65.) olvassa. Hohansi-t Szekér Honházi-nak nevezi M. E. I. 56 a salisburgi érseket pedig sóvári-nak 2 magyarosítja. M. E. I. kiad. I. 302 Szekér élénk előadásába közmondásokat is kever, így: Előbb koppas2 totta a madarat, hogy sem megfogta volna M. E. I. 34; a zavaros vizb könnyebben halászhasson M. E. I. 63; Hunnusoknak szoros volt a kapcz M. E. I. 71; Vakra fordult a koczka M. E. I. 94; kosarat kapott és azt i iireset M. E. I. 145 ; a kuvaszból sohase lesz szalonna, sem a hollóból galam 1 Már Pray György is ezeket irja: „Forte error scribentibus obrepsi rectiusque diceretur Ui-Tanjous, nam Uj nobis idem est, ac novus, recens < juvenis." Ann. pars I. lib. I. pag. 2í*. 2 Eperjes közelében levő sósforrást nevezték így, irja Wernherus „I admirandis Hungáriáé aquis" cz. művében. Kiadta Béli Mátyás: Scriptores Be Hung. Tom. I. pag. 855.