Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 42 — Újvári tiszteletére hadgyakorlatot rendez, melyen Újvári a fejedelem jelenlevő leányával Siphonella herczegkisasszonynyal és Ben-Dolhadan herczeggel, a fejedelein fiával ismerkedik meg. Timisből az egész utazó-társaság Tripolisba érkezik. Itt a marokkói császár számára tett selyembevásárlások ürügye alatt időznek. Pizzioli Újvárival Tripolis városának és kikötőjének rajzát titkon, elkészítette. Ennek végeztével egy tengeri tolvaj-hajót béreltek és azon Marokkó felé haza indulának, hogy útközben a partvidékeket és kikötőket is kikémleljék és lerajzolják. Útközben a hajós-kapitány, maga is rablóvezér, egy ragusai kereskedő-hajót támadott meg. A rablás azonban nem sikerűit, mert a támadók visszaverettek. Ezen fejezetből Tripolis tartományt és várost ismerjük meg. Sok veszedelem között Marokkóba visszaérkezének. Megérkezésük után harmadnapra Újvári Ben-Dolhadan herczegtől levelet kap, melyben Siphonella herczegkisasszony is neki üdvözletet küld. A marokkói császár a tunisi fejedelem kívánságára megengedi, hogy Újvári és Miskei Tunisba a spahik gyakorlására menjenek, de előbb a marokkói sereget kellett betanítaniok. S „hogy nagyobb ösztönök legyen a spahik gyakoroltatására, a mit már régen elvégzett magában a császár, most nyilvánságos czeremóniával szabadoknak lenni hirdette és azt császári levele által is megerősítette; ezen fölül spahik agája (generálisa) nevével tisztelte meg, és ugyanazon agáknak adni szokott zsoldot rendelé nekik." (Magy. Rob. I. 144. lap.) A spahiknak öt hónapi gyakorlása után követ küldetett Tunisba, a ki Tunisban Újvárinak és Miskeinek Timis felé való indulását megjelentse. A követek elindulása után nyolczadnapra Újvári és Miskei nagy ünnepélyességgel a tengerpartra vonultak és a marokkói kikötőből Timis felé hajójokkal megindultak. Útközben hajótörést szenvednek. Újvári és Miskei egy-egy üres hordó segélyével egy puszta szigetre vettetnek. Itt Szekér érdekesen irja le a tengeri vihar előjeleit, keletkezését és dühöngését. Újvári és Miskei a puszta szigeten Szent-János-kenyérrel táplálkoztak, szomjukat harmattal csillapították. Majd azután a szükség éhük és szomjuk enyhítésére többféle találmányra vezeti őket. A tenger partjától nem messze gödröt kapartak és az ebbe szivárgó vizet, majd az eső-vizet is ivásra használták. Kővel madarakat dobáltak; száraz gallyak dörzsölésével pedig tüzet élesztettek, és az elejtett madarakat a tűzre tett lapos kövön megsütötték. Ehető gyökereket is találtak. A tenger partján lévő sziklaüregből sót kapartak, mely az odavetett hullám elpárolgása után a mélyedéseken hátramaradt.