Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

-41 — Konstantinápolyban Újvárit és Miskeit az embervásárra vezetik, de Ibrahimnak e közben érkezett levelére nem adják el őket, hanem addig míg Ibrahim hazatér Újvárit Rustán basához, Miskeit pedig Ferhát basához szolgálatba adják. Újvárinak jó dolga volt Rustánnál ez szerette öt. Újvári csak kétszer vonta magára rövid időre Rustán haragját; egyszer azért, mert a holdfogyatkozástól nem rettegett, másodszor pedig, mivel a papírdarabokat tiszteletlenséggel illette. Miskeinek nem volt oly jó dolga, mint Újvárinak, de mégis tűrhető sorsban részesült. Az fájt leginkább mindkettejüknek, hogy egymással ritkán — csak a két basa kölcsönös látogatásai alkalmával — beszélgethetnek. E közben az olvasó Konstantinápoly városával és sok török szokással ismerkedik meg. Ibrahim basának e közben Pétervár ostrománál bokáját elsodorta az ágyúgolyó. Ibrahim sebesülten Konstantinápolyba ment, innen Újvárival és Miskeivel hazájába Natoliába indult. Hajójukat a vihar az afrikai partokhoz hajtja és hajótörést szenvednek. Újvári és Miskei a haláltól ugyan megmenekültek, de a szerecseneknek kik „hasonlók a mi sátoros czigányainkhoz," (Magy. Rob. I. 63. 1.) hatalmába kerültek. Utóbb a marokkói császárhoz vitettek. A császár udvarában nagy kegyelemben voltak. Itt találkoztak Pizzioli nevű olaszszal, a császár igen kedves emberével. Pizzioli a szomszéd tartományok nevezetesebb részeit a császár számára titokban le akarta rajzolni. l'izzioli e czél végbevitelére Újvárit és Miskeit alkalmas embereknek tartotta. Ezek szívesen vállalkoztak. A nyolcz tagból álló utazó-társaság Ben-Elmedon udvari tiszt vezérlete alatt Algéria felé megindult. Szekér itt értekezik az oroszlánvadászatokról, a marokkói császárságról. Az elbeszélés folyamában pedig megismerjük az afrikai szerecsenek életviszonyait és Alcasar Quibir város történetét. A társaság Algiria városába érkezett. Itt Újvári a moschea tornyának oldalán levő bemeszelt irást késsel vakargatta, ezért a mufti (főpap) Újvárit a deynél (fejedelemnél) bevádolta. Ezen fejezetben megismerkedik az olvasó az algiriai viszonyokkal. Továbbá Szekér itt terjedelmesen értekezik Újvári, Pizzioli és Ben-Elmedon szájára adott szavakban a tudományok szeretetéről és értékéről. Az Algiriából menekülő társaság Constantia, Bélád al Unnab városokon átmenve Hippona és Karthagó városok romjait tekinti meg. Tunisba érnek. A fejedelem igen szívesen fogadja őket és Újvárit felszólítja, hogy lovas seregét a huszárok hadi fordulásaira tanítsa meg. Újvári készséges ígéretet tesz, ha a tanítást a marokkói császár is megengedi. A fejedelem