Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 24 — magyarnak legközelebbi rokonai: a zürjén-votják, vogul-osztják, lapp, finn, mordvin és cseremisz nyelvek. Azonban nyelvünknek a török nyelvvel való távoli rokonsága korántsem zárja ki nemzetünknek a török nemzettel való közös eredetét, „mert vannak rá példák—• mondja Szinnyei József — hogy egyes népek elhagyták eredeti nyelvüket és mással cserélték föl. Azért lehetséges, noha bebizonyítva még nincs, hogy a mi honfoglaló őseink ereiben nem ugor, hanem török vér csergedezett, vagyis hogy vér szerint nem vagyunk rokonai az ugor népeknek; de annyi bizonyos, hogy a nyelv, melyet őseink behoztak, s a melyen most is beszélünk, az ugor nyelvekkel áll legközelebbi és legközvetlenebb rokonságban." (U. az, 6. lap.) Az északi birodalom megdülése után (Kr. u. 92.) „a hunnusok között minden nemzetségnek tulajdon feje volt, a kiknek vezérlése alatt lassankint napnyugat felé ballagván, Baschiria tartományában letelepedtek." (Magy. Er. I. 71. lap.) 318-ban a Volga mellé szoríttattak, honnan 56 év múlva Balambér vezérlete alatt Európába jöttek „és úgy Kr. sz. után 377-ik esztendőben Pannoniának nagyobb részét" (U. az, 74. lap.) elfoglalták. Szekér mindezeket, továbbá Balambér, Karaton, Uldin, Bendekutz és Atila hunn fejedelmek uralmát Pray György „ Annales "-e 1 nyomán tetemesen rövidítve adja elő. A hunn-birodalom megdülése után, a hunnokkal rokon avarok foglalják el Pannoniát. Az avarok történelmének elbeszélésében Szekér ismét Pray György „Annales"-ét követi

2 tetemes rövidítéssel és nagy előszeretettel Praynak Teophanes után mondott elbeszélései iránt, A honfoglalásnak, Almos, Árpád és Zoltán történetének elbeszélésében Béla király Névtelenjét követi, különösen a VI. fejezettől fogva.

4 A világosan mondaszerii dolgokat, mint Emese álmát, elhagyta. Fölvette azonban eléggé szabad fordításban nemzeti hiúságának hízelgő azon beszédet, melyet a Névtelen Almos vezér szájára ad, midőn Almos seregével Kiova városa előtt áll. Összehasonlítás végett ide irom e beszédet: „O Scythici et commilitones mei, viri fortissimi! Memores estote initium viarum nostrarum, quoniam dixistis, quod terram, quani incolere possetis, armis et bello quaeretis. Ergo nolite turbari de multitudine Ruthenorum et Cumanorum, qui assimulantur nostris canibus. Nam canes statim, ut audiunt verba dominorum suorum, nonne in timorem vertuntur ? Quia virtus non valet in multitudine populi, sed in fortitu1 Pray György: Annalium pars I. complectens res gestas Hunnorum. Liber II-IV. 2 Pray György: Annalium pars II. 3 In Cronographia. 4 L. Anonymi: „História Duciim Hungáriáé," a cap. VI—LV1I.