Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 10 — tenni és tudja, liogy a magyar közönség is többet várhatna tőle. Talán rendes napi munkájokon kiviil mással nem foglalkozó üldözőire gondol, mikor a második kiadás első kötetéhez irt előljáró beszédében így sóhajt fel: „Vajha ki-ki azok közül, a kiket az Isteni Gondviselés nálam sokkal szerencsésebb sorsa érdemesnek talált, annyit tenne, a mennyi hatalmában vagyon." (M. E. I. pag. XIII.) „A kit — úgymond — az imádandó Isteni Gondviselés szerencsésebb sárból formált, mint engem, attól mind a Haza, mind az emberiség többet is várhat." (M. E. II. pag. X.) A családias érzelmek és örömök Inját szivében a tüzes hazafias érzelem pótolja. Ezen hazafias érzelmet igaz vallásosságával egyesíti, a mely vallásossága, ha nem is nyilatkozik nála egy misszionárius mindent megtéríteni akaró buzgalmával, de papi jellegéhez soha sem lesz hűtlenné; sőt a hazafias eszme is mintegy hozzáforr papi állásához, vallásos lényének leszen elemévé. Hogy a hazánkra erőszakolt egyházi átkok kimondását elitéli, a'iért még nem eretnek, még csak nem is tiszteletlen a szentszék iránt, hanem „bölcseség-szerető" és „keresztény filozofus." Szekér és többi papi apostolai nemzeti ébredésünknek nem is lehetnének pap létükre nem tüzes hazafiak. Ezekről mondja Beöthi Zsolt, hogy „nemzetök családjokká s jövője az érzésnek azzal a közvetetlenségével, azzal a kizáró hevével tölti el őket, mintha vérök vérének boldogulásáról lenne szó. Izgalomban élnek a legszentebb reményében fenyegetett hazafinak s félreismert, sőt nem ritkán üldözött derék törekvéseknek izgalmában. E nyugtalanság mintegy külső kifejezésre jut életök pályájának sürii változásaiban is. Ott van Révay, ott Verseghy és annyian egész Czuczorig." (L. Századok XXI. VI. 632. 1.) Szekér 1805-ben ismét Olaszországban járt. Ezen útjáról történelmi müvéből értesülünk. Ugyanis a zentai ütközet elmondása után, a II. kiadás idemellékelt jegyzetében megemlíti Zentánál a Tiszában levő kis szigetet, melyről a nép azt beszéli, hogy annak alapja az ütközet alkalmával a Tiszába fulladt harczosok teteméből keletkezett. A szigetet — úgymond — „az egész környékkel önnön magam szemesen megnéztem, midőn 1805-ik esztendőben Erdélyországból Olaszország felé utaztam volna." (M. E. II. 298. 1.) Olaszországi útjából hazatérve 1806-ban Pesten megírja és kiadja „MarengóiTsata" czímű művét. Óhajtja, hogy ezen ..kevés levelekbe" (77. lap) szorított irását is „azon megelégedéssel" fogadja a két magyar haza, melylyel 16 esztendővel előbb történeti művét fogadta. Ezen 16 év alatt egyéb „elmebeli szüleményekkel" is kedveskedett volna az édes hazának, ha oly sok