Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

— 11 — viszontagságok között, melyeket ez idő alatt szenvedett, arra ideje és alkalma lett volna. Azt fájlalja még e kis mű kiadásakor is, pedig ekkor már a nemes megvetéssel átélt viszontagságok után sokkal kedvezőbb körülmények között volt, hogy szembetűnőbb munkával anyanyelvünk gyarapítását még most sem eszközölheti. Anyanyelvünk terjesztésére czélozva e kis művét is magyarul irta. Ha — mint mondja — „a jó izlés, ha nyelvbeli kellemetesség" írásában tökéletesen fel nem található, ez ellen a katonaélet nyughatatlanságával menti magát, melyben neki is, mint tábori papnak, nem kis része volt. Köztetszéssel fogadott történelmi művének, a „Magyarok Eredeté"-nek első kiadású nyomtatványai rövid idő alatt teljesen elkeltek. Művének némely helyen megjobbított és 1807-ig folytatott ujabb kiadására tollat vett kezébe és feladatát, a mennyiben katonai állásával járó zajgó mozgalmas élete engedte, 1807-ben, pesti „quártélyán" meg is oldotta. Szekér J. Alajos ugyancsak 1807-ben Pesten kiadta még a „Hadi Tudomány" czímű 321 nyolczadív nagyságú lapra terjedő munkát, „melyek némely főczikkelyeit kézírásba foglalta egy nevét eltitkolni akaró tudós és nagyméltóságú hazafi." Csak a bevezetés folyt a kiadó Szekér tollából. „A munkának minden egyéb része egy tudós és nagyméltóságú liazafiué, a kinek valamint, nagy a tapasztalása, úgy a hadi dolgoknak messze kiterjedő tudományával is bír." (Had. Tud. Bevezetés, pag. IX.) Nem számítva a hadi tudományt mellékesen érdeklő műveket, mint pl. Zrínyi művét, tisztán hadi dolgokkal foglalkuzó munka magyar nyelven irodalmunkban ez az első. A titokban maradó szerző szándéka szerint e munka csak utat nyitó a „tárgynak mások által teendő bővebb kidolgozására." (Had. Tud. u. o.) Valóban nagy kár lett volna e kézírásban heverő munkát a molyok eledeléül hagyni, mert ebben a „hadi mesterségnek szentebb titkai világos és igen könnyen érthető beszéddel magyaráztatnak meg." (Had. Tud. u. o.) Szívesen fáradozott Szekér e munka kiadásában, mert tudta, hogy ezzel hazafiúi szolgálatot végez. Szekérnek külföldön jártában bő alkalma volt tapasztalnia, hogy az idegen föld közép és alacsonyabb rendjéből való férfiak és asszonyok a mi polgárainknál és úgynevezett magyar gazdasszonyainknál műveltebbek. A külföld ez osztályai „nem csak a lúdról, réczéről, pujkáról, lenről, kenderről, gyapotról, búzáról, rozsról, árpáról, vagy a szomszédasszony tehenének tölgyéről tudnak beszilleni, hanem egyéb fölségesebb dolgokról is oly szép és értelmességgel beszillettek, a minő értelmességet olyan rendbéli emberekben soha nem kerestem volna." (Magy. Rob. I. pag. VIII.) A mieink elmaradásának okát Szekér abban találja, hogy a magyarok hazájukban mindent meg-