Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1887

- 9 Szekérnek régi vágya teljesült: cistercitává lett. Azonban, a hová szives készséggel vették föl, a szentkereszti kolostorban, illetőleg a szentkereszti cist. rend kebelében sem volt sokáig maradása. Ujabb lépésében talán nagyon is csalódott. Valószínűleg ugyanazon okok, melyek előbbi szerzetében zavarták vala, itt is talán még jobban nyugtalanították. Elkeseredésében beáll katonának, tábori pappá lészen. A cistercita szerzetbe való beeskiivése után, addig mig tábori pappá nem lett, valószínűleg a szombathelyi líceumban, melyet a szentkereszti, illetőleg a vele 1734-ben egyesített szentgotthárdi apátság négy bölcseleti tanári székkel 1793-ban állított fel, tanított. 1 Ez állítást Szekérnek azon panaszából következtetem, hogy régi meg nem nevezett ellenségét, mint cistercita sem kerülheti ki. Hatalmas ellenségével, kiről azt mondja, hogy „öldöklő nyilaitól" ugyan távol esett, „de azoknak sértegető mérgét" ki nem kerülhette, csak Szombathelyen találkozhatott, A további üldöztetések elől menekvő Szekér, mint tábori pap, Splény gyalogezredébe osztatott; s Magyarországból az ezreddel együtt Ausztriába, innen pedig Olaszországba vándorolt, Jelen volt a marengói csatában (1800), vigasztalta haldokló földiéit; az ezen csatát megelőző (1799—1800) telet pedig Novi-ban előőrsön töltötte. (M. E. II. 405. 1.) A rastadti és lunevilli béke után 1801-ben hazatért (M. E. I. Előj. besz. pag. X.), s majd Erdélyben, majd pedig Pesten volt szállása. Igaz ugyan, hogy a katonai pályára lépésével ellenségének „engesztelhetetlen dühösségétó'l" megszabadult, de a tudományokkal való foglalkozásra alkalmas csendes életet is mozgalmassal kellett felcserélnie. Fegyverek zajában a múzsákkal nyájaskodni nem lehet. Tapasztalatai gyarapítására több alkalma volt, ismereteit a tudományok terén és nyelvünk csinosítgatásának ügyében csak kevéssé érvényesíthette. Fáj igaz magyar szivének, hogy kedve szerint nem munkálkodhatik, mégis „mint Bölcsesség szerető, mint Keresztény Phílosophus" (M. E. I. Elölj. besz. pag. XI.) tántoríthatlanul viseli sorsát. Annyit tesz,a mennyit körülményei megengednek; ámbár többet szándékozott náziunmál megmaradóit cist. tanárok, a kik „fizetéskéjöket1 az állami pénztárból nyerték, lassanként elszéledtek. Schumann Theophil igazgató is 1796-ban állásáról leköszönt és a szentkereszti cistercita kolostorba vonult. L. Juliász Norbert: „Az egri gymnasium." Történeti vázlat. Eger, 1865. 1 A szentgotthárdi cistercita apátság javadalmai 343 évig világi urak, világi papok, majd pedig rövid ideig a Jezsuiták birtokában voltak; mígnem 1731-ben a sz.-gotthardi apátság a szentkeresztivel egyesíttetvén, javadalmai újra cist. birtokká váltak. (L. Dóczy 32. 1.)