Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

64 egyike a mohrózsa-féle jappáni eredetű Tai-kun, világoskék virággal s ámbra illattal. Társával együtt a párisi világtárlatkor jutottak efféle rózsák elöször nyugotra. A nevezett rózsakedvelönő sok utánjárását s áldozatát eddig még egyik sem jutalmazá várva-várt virágaival. 1857-ben sikerült egy igénytelen angol kertészetnek a R. bengalensisböl zöld rózsát előállítani, milyet már régebben Bomarés a rózsának magyalba (Ilex aquifolium) való oltása által vélt elérhetőnek. Ezen zöld rózsa „Viridjflora" keskeny s mirigyes fogazatú viráglevélkéinél fogva nem valami szép jelenség, hanem inkább mint valami sajátszerű ritkaságnak van jelentősége. Az úgynevezett Manetti-rózsát mintegy 45 óv előtt Comoban bizonyos Manetti, magból állította elő és Rivers a sawbrideworthi hires rhodolog az angol rózsák nemesítésénél alkalmazta. A hideg iránt alig levén érzékoíiy, Szent-Pétervárott is meghonosult, s közkedveltségnek örvend. A rózsafajok földrajzi elterjedésének öve az északi félgömb 20. és 70. foka közt van. Ezen szabály alól azonban természetes, hogy van kivétel, mert valamely növény elterjedése az illető vidék összes éghajlati viszonyaitól függ; már pedig ezek épen nem ugyanazok egy azon földrajzi szélességeken, hanem az úgynevezett isothermák vagyis azonos éghajlati vidékek vonalai által jerlölvék, melyek különböző szélességi öveket kötnek össze. Példáúl Humboldt Montezuma rózsája Mexicóban a 19° é. sz. alatt honos ugyan, de oly magasságú vidéken, melynek éghajlati viszonya a 29° é. sz. viszonyainak felel meg. Vagy a R. canina s cinnamomea Finnlandban a 70° é. sz. fölött is előfordul ugyan 1 de tzen vidéket a mélyebb vidékek isothermája északi Skandinávia fölött egy feltűnő kanyarulattal magába zárja. Igy tehát az északi félgömb zordon s földrajzilag magasan fekvő vidékein is találkozunk egyes rózsafajokkal. Grönland jégpartjain fehér rózsák díszlenek, Szibéria a R. grandiflora eredeti hazája. A R. cinnamomea Kola félszigeten s Islandban is előfordul. A R. acicularis Lindl. az északi Uraiban a Jenisei és Lena körül is találtatott. Amerikában a R. blanda Ait. Richardson szerint a legmagasabbra hatol a Medve tó körül a 67° és 68 é. sz. közt. Északtól -délnek legjobban elterül a tövises rózsa R. spinosissima L., mely Island jégsivatagain épen úgy előfordul, mint a Középtenger meleg partvidékein. Kelettől nyugatnak legnagyobb területen található a rozsdás levelű R. rubiginosa, mely Ázsia fensikjain s egész Európa hosszában fellelhető, söt már E.-Amerikában is nagyon meghonosodott. Végűi az említett határok közt világpolgárnak tekinthető az é. félgömbön a csipkerózsa R. canina. .Lindley szerint Ázsiában 39 eredeti faj fordul elő, melyek közöl 5 Európában is honos, Európában 25, Afrikában 4 (közülök 2 kizárólag ezen világrész sajátja), Amerikában 14 (melyek közül-2 az európai fajtákhoz, egy pedig a chinaihoz hasonló. Mint különlegességek, nevezetesebbek itt a Prairie-, Montezuma- és a Noisette-rózsa.) Az egyenlítői vidék öve, a déli félgömb, rajta egész Ausztrália egyetlen természetes rózsafajt sem mutathat fel. Az európai fajok része a 40. és 50. é. sz. között levő övben terjed el. Angolországra esik azok közöl 10, Dániára 7, Hollandiára 13, Déleurópára 4 faj.