Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

65 Schleiden nézete szerint valószinű, hogy ezen régi adat számviszonyai a rózsafajok ujabb földrajzi átkutatásánál kevéssé s legföllebb Ázsiára s Amerikára nézve változhatnak emelkedöleg. Amerikát nézve különben biztos adataink vannak, hogy midőn Columbus azt fölfödözte, a rózsát mindenütt mint általánosan elterjedt s ismert virágot találta. Ősrégi honossága mellett szólnak egyes vidékek lakóinak szokásai s ünnepi szertartásai. Igy: az Inkák kertjeinek egyik fő-díszét a rózsa képezi. Peruban „a nap fiai" ünnepélyes szertartások alkalmával fejükön rózsakoszorúval jelentek meg, s a rózsabokrot a „nap bokrának" nevezék. Mexicóban a gyermekek temetésénél, Szt. Jago (de Chili)-ban az először a házba belépő vendég fogadásánál stb. rózsát használnak. A mily határozatlanok ismereteink akár az eredeti, akár a művelés által létrehozott rózsafajok számára vonatkozólag, ép oly kevés s bizonytalan adataink vannak a meghonosított rózsafajok eredeti hazájáról, behozataluk idejéről, s a mesterséges rózsafajok s változatok származási törzsfajáról. 1 Az importált rózsafajok közt nálunk legrégibbnek látszik a damaskusi rózsa (E. damascena), Dietrich ugyan azt jegyzi meg felöle, hogy 1100-ban a keresztes-hadjárátok folytán hozatott be Európába, de állításának alapossága alig kielégítő. Monardes szerint 1535-ben Damaskusból Spanyolországba vitetett. Angolország 1573-ban kapta Syriából, mások szerint Olaszországból. Tőle származik a „Madame Hardy." A Eranczia- s Németországban honos sárga rózsa (R. lutea Willd., Capuzinenrose, virágának poloskaillata miatt poloskarózsának, Wanzenrose is nevezik) és az északi Afrikában, Madeirában s déli Európában honos moschus-rózsa (R. * moschata Mill.) 1596-ban 2 átvitetett Angolországba. Az előbbitől származik a „Persian Jellow" és a R. punica (türkische Rose), kivül sárga, belül tüzvörös levelekkel; az utóbbitól a „Chromatella." A szép, telt kénsárga rózsát (R. sulphurea Ait.) 1622-ben, Yelenczébö^ Sir Henry "Wolton küldötte Németországba s Angliába. Konstantinápolyba — Clusius szerint—eredeti hazájából, Perzsiából került, s változatok előállítására nem alkalmas. Díjon mellett egy erdős hegységben 1735-ben egy, addig még ismeretlen telt virágú rózsafajt talált egy kertész, melyet a Centifolia alfajának tartanak s általános kedveltsége miatt ott gyorsan elterjedt. Ez az u. n. Pompon-, Burgundi- vagy Dijon-rózsa, melynek egy névrokonának s földíjének, az ismert Gloir de Dijonnak szépségéről Regnolds Hole, a „Rózsák könyvének" jeles angol irója igy nyilatkozik: „E rózsa annyira becses előttem, hogy ha valami nagy bűnömért életfogytig börtönre lennék ítélve, de különös kegyként megengednék, hogy egy rózsatövet vihessek magammal, csak a Gloir de Dijont választanám társul, mert ez változatos szépségével minden mást pótolna." A R. bracteatát "Wendl. (Macartneyrose) 1795-ben, Macartney lord 1 Az alábbi adatokat legnagyobb részben Schleiden nyomán adom. 2 Spanyolországban vadon is előfordul s valószínűen a mórok hozták Afrikából Illata egyike a legáthatóbbaknak. 11