Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

Az izlés és felfogás különböző fejlettsége, a vérmérséklet s a természeti viszonyok nagy változatossága mellett is — melyek pedig mind elhatározók a szépnek, si föltétlenül tetszést gerjesztőnek föllelésében — egy virág minden népek és idők osztatlan tetszését vivta ki magának, s ez a mindenki által ismert s szeretett rózsa. Ezer meg ezer nemzet költője énekelte meg az ö szépségét. Ezerféleképen szövődik az bele az ó-kori népek mythosába, vallásába, őstörténetébe s orvostanába. Föntartja uralmát a kedélyek fölött a középkor forrongó vajúdása közepette, s méltó becsülésnek, ápolásnak s szeretetnek örvend az újkor minden népénél. Nincs virág, mely oly általánosan el volna terjedve a népek minden rétegében, mint ő; melyhez annyi milliók gyöngéd érzelmei fűződtek volna, mint hozzá; melyről annyi való s mesés dolgot följögyeztek volna mint felőle; melyet annyira kultiváltak volna, mint öt. Mindezt a rózsa egyedül páratlau szépségének köszöni, mert jelenleg már gyógyításra nem szolgál, annál kevésbbé táplálékul, s tudományos szempontból sem bír kiváló jelentőséggel. A rózsát — mondhatjuk — önmagáért kedveljük, vagy inkébb egyéni tulajdonságaiért, melyekben a szépet minden virág közt nála találjuk fel legszembeötlőbben. Az alak- és szinszépsége, finom, kellemes illata talán azon megnevezhető elemek, melyek bennünk a szép érzetét keltik fel a rózsa szemléletekor. Általában nem könnyű valamely alakszépség jegyeit közelebbről, pontosan meghatározni, szavakkal kifejezni. A rózsa alakjánál talán a szabályos ötszög — melybe az egyszerű vadrózsának öt szines sziromlevele beilleszthető — az az idom, mely az ö alakszépségének egyik megnevezhető jegye. De azért az ötszög még sem az, a mi a vadrózsa alakjában szépnek mondható. A nemesített teljes rózsafajtáknál, hol az ötszög teljesen elenyészik, a legszabályosabb alak a gömb s ennek módosulatai a gömbölyded (spharoid) s kerülékszerű tojásdad (ellipsoid) idom lehet az, melynél fogva a rózsa alakja szép. A gömbben telidedséget, tömeggazdagságot, emelkedő dagályosságot, lágyságot s szelídséget látunk egyesülve s épen ezek miatt a legkellemesebben vonzó alak. Ha tehát a rózsa llatát s szinét nem is vennők figyelembe, már ezen gömbszeiü alakjánál fogva első helyen áll a virágok közt. Ezen alakszépségben a rózsa versenytársai, de csak fejletlen, bimbóállapotukban : a pünkösdi-rózsa, a mályva-rózsa s a teljes mák. Gyors kifejlődésük után, torzonborz, kuszált szirmaikkal azonban már nyomába sem léphetnek királynéjuknak. Méltóbb vetélytársak már a georgina, a kamélia s a vizi rózsa. A georginánál megvannak a körben elhelyezett tojásdad végű sziromlevelek, melyek meglehetősen szétterültökben valami szebbet, érdekesebbet látszanak ugyan őrizni, a hol azonban semmi ilyes nincs, épen úgy, mint az egyes szirmok csalóka tölcséreiben; ellenkezőleg a rózsaszirmok meg kecsesen s titokszerüen hajolnak egymás felé. A kamélián — eltekintve a georginával közös illattalanságától — bizonyos porczellán- s viaszszerűség vonul el, minélfogva egy szép halotthoz hasonló, minden igazi élet, bensőség s érzelem nélkül. Bratranek a kaméliát a párizsi nagy- vagy inkább félvilági hölgyhöz hasonlítja, hi ugyan kezdetben mindenki szemét magára vonja, de azért egy derék növel