Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

4 épen nem éri el alsóbb rangú érzékeinek kielégítésével, hanem, hogy az eszményi, a magasztos, az igaz s szép után való törekvés által a többi teremtett dolgok fölé emelkedik. Az ember ebbeli vágyát sehol sem elégítheti ki oly könnyen, mint ha az öt úton útfélen körülvevő természeti tárgyakra, különösen podig a növényekre irányozza figyelmét. A természet egészben véve, alakjai s tüneményei, nagysága s kicsinysége, az ezekben nyilvánuló magasztossága által a kedélyre hat: felemel s magával ragad, lever s megaláz, tiszteletet s bámulatot parancsol, gyönyörködtet s örömet gerjeszt. A maga mesterkéletlen' egyszerűségében igaz s őszinte. Nem akar szebbnek s jobbnak látszani, mint a milyen, s ebben rejlik varázsának főereje. Ha a világot hidegnek, szeretetlennek, gyanakvónak s kíméletlennek, vagy hálátlannak tapasztaljuk is, ö igaz barát, ki mindenkit karjaiba fogad, nem tesz személyválogatást. 0 az ó-szövetség rézkigyója, mely — ha valaki bizalommal fordul hozzá — megváltja öt lelki szenvedéseitől. — Hány zaklatott kedély lelte már föl a természetben azt a lelki nyugalmat, melyet tőle a világ elrabolt! „A természet szól az ismerősökhöz, az öt félreismerőkhöz s nem ismerőkhöz, szól önmagához s hozzánk ezernyi nyilvánulásaiban ; a figyelmes szemlélőre nézve nem lesz az se élettelen, se néma" mondja Goethe. A mint ez áll az egészről, iigy érvényesül különösen a növényvilágnál is, mert a növény egyesíti magában a világegyetem általános szépségeit. A növényzet a föld szépsége, mely a természetet ránk nézve elevenné, otthoniassá s nyájassá varázsolja. A növény képe, symboluma úgy az életnek, mint a teljes és tiszta szépségnek. A virágban, a természet e legtisztább ajándékában a szépség leplezetlenül, egész teljességében s legváltozatosabb.'n jelenik meg előttünk. Benne leljük föl az önzetlont, a tisztát, az ideálist. Nem természetes-e tehát, ha az ember már régtől fogva szeretet el fordul az életszükségletet fedező növények mellett olyanokhoz is, melyekben a szép után vágyó érzéke kisebb-nagyobb mértékben kielégítést s megnyugvást talál ? melyekben szive vágyainak s egész érzelem-világának, örömének s bújának, jelképére s kinyomatára ismer. A rózsa szépsége. Különösen az alak, a szin s az illat teszi a virágokat az emberek kedvenczeivé. Majdnem minden országnak, népnek, uralkodó családnak, söt egyénnek megvannak a maga, különösen kedvelt virágai. így a keletieké a tulipán és jáczint, a görögé a bazsalikom, a chinaié és japánié az arany virág-faj ok (Chrysanthemum), kamélia, pünkösdi rózsa s liliom; a hinduk isteneinek s félisteneinek története egyes virágok történetébe vész el. Tibet lakói élővirágok hiányában Buddha bálványszobrait vajból utánzott virágokkal díszítik; a havasok lakója a fehér gyopárért (Edelweíss) lelkesül, a franczia előtt az árvácska (Viola tricolor, Stiefmütterchen) kedves stb.