Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

33 fényűzés netovábbjaként említi a „nyári havat s téli rózsát" (aestivae nives et hibernae rosae). Nem elégedtek meg a természetes,. maguk pompájában páratlan, de olcsó virágokkal, nekik aranyból s ezüstből utánzott, ha nem is értékes de költséges virágok kellettek, melyeket önmaguk ámítására be is festettek, sőt illatos olajjal is megkentek. Vagy ha a finomabb érzés többre becsülte is a természetes virágokat, megvárva az ő idejét is, akkor meg nem kellett a hazai termék, hanem idegen, minél távolabbi országok rózsái után epedett a fényűző nép. Tömérdek rózsát elpazaroltak a rómaiak, melyet hajószámra hozattak Plinius idejében északi Itáliából, Spanyolországból, Aegyptomból s Indiából. Fogadó s ebédlő termeik, fürdőik s hálószobáik padlóin, asztalain, ágyain s kádjaiban a legillatosabb rózsaszirmok valának elhintve. Az étkezésnél használt s a közönséges ágyvánkosok s párnák rózsaszirmokkal s liliommal valának megtöltve. A legdrágább illatszerekkel öntözők föl lakásaikat, söt bútoraikat is folyton illatos olajokkal öntözgeték. A hajókázásoknál a tengerre is rózsát hintettek el a kikötö környékén. A Sybarisek egyikéről — kik az élvezetek legkeresettebbjeiben találák életczéljukat — az elkorcsosulásban minden képzeletet meghaladó Smindyridesröl jegyzi föl Seneca, hogy sohasem tűrte panasz nélkül, ha rózsákkal kitömött párnáján esetleg egy sziromlevél összegöngyölödvén ránczot vetett, s e miatt éjjeli álma megrontódott (quod foliis rosae duplicatis incubuisset). Cicero szemére lobbantja Verresnek, (lib. "V. orat. 11.) hogy „nyolcztól vitt gyaloghintón hordatta magát, melyben igen finom maltai vánkos volt megtömve rózsával; ö maga pedig, egyik koszorúval fején, másikkal meg nyakán finom szövetből való, apró nyílásokkal ellátott s rózsával telt zacskót szokott orra elé tartani." Midőn Kleopatra • Ciliciában .Marcus Antoniust fogadá, az étkező-termet egy rőfnyire rózsákkal tölteté fel, s a fölöttük való járás megkönnyítésére az egész fölé finom hálószövetet húzatott. Neró császár egy lakomája alkalmával egy tonna arany értékű virágot használt föl, mely a legdrágább balzsammal volt behintve. Egy más alkalommal csak maguk az Aegyptomból hozatott rózsák az előbbinél is nagyobb értéket képviseltek. Heliogabalus, ki az élvezeti eszközök s módok kitalálásában oly leleményes volt, kinek jelszava volt, hogy nem létezik élvezetesebb valami, mint a mi nem közönséges, a mi szokatlan, a mi ritkaság, kicsapongó élösdiek társaságában, söt a legalsóbb rangú néppel dőzsölve velők versenyt ivott, összecsődített vendégeit termeiben nem egyszer oly sűrű rózsahullással lepte meg, hogy egyesek néha a felülről leomló virágtömegben megfúltak. Lakószobáiból, ülő- s nyugvóhelyeiröl, ételei s italai mellől, fürdőiből sohasem hiányzott a virág, s leginkább a rózsa. Az élvezetvágy annyira fokozódott náluk a rózsa iránt, hogy már ízlelni is akarták. Eltekintve azon szokástól, hogy kicsapongó mulatságaik alkalmával a fejükön levő rózsakoszorúból a szirmokat a serlegbe szórva megitták, hogy 5