Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

32 nagyobb boros edényeiket, sőt némelyek magukat is megkoszorúzák rózsákkal. Anakreon igy énekel: rA szerelmi díszt, a rózsát Elegyítsük Evioszszal! Had' igyunk vidámnevetve Gyönyörű virágú rózsát Koszorúzva homlokunkra. Te virágokuak virága, Te tavasznak édes gondja, Az egeknek is gyönyörű vagy. Veled ékesíti fürtjét Aphrodité szép szülötte Charisokkal tánczra kelve. Koszorúzz meg! Lantot verve Akarok aíép-keblű lánynyal Dionysos templománál A szerelmi róz-a lombtól Koszorúsán tánczra kelni." (42. ford. P. Tbewrewk E ) E mellett még azt is tartották, hogy a rózsa illata elnyomja az ételek szagát s ellenáll a bor részegítő mámorának s csillapítólag hat. Hasztalan iparkodott ezen nézet ellen küzdeni két görög orvos, Muesitheus és Kallimachus, kik azt bizonyítgatták, hogy a rózsa s a koszorúk a fejre ártalmasan hatnak. S ha a rózsák s koszorúk ezen túlságos alkalmazása ellen a görögöknél nagyon helyén való volt volna egy mérséklést czélozó erélyesebb felszólalás, még inkább üdvösek voltak a rómaiaknál a köztársaság utolsó időszakában, az erkölcsök meglazultával, az ő határt nem ismerő s túlzó szokásaik s pazar fényűzéseik ellenében hozott törvények. Hasztalan hozá meg Orchius néptribúu s Antius Restio az első törvényt a fényűzés ellen, mely a vendégek számát a lakomáknál korlátozá; hasztalan határozá meg törvénnyileg Julius Caesar az ünnepélyességek fokozata szerint a lakomák költségeit, hasztalan iparkodott Aristoteles erkölcstana megvonni a határokat a természettől nyújtott szépnek s élvezetesnek megengedett s észszerű használata, s az aljas tobzódás és dőzsölés közt: a szépnek s élvezetesnek ártatlan öröme helyébe mindinkább az érzéki féktelen vágyaknak az elvetemültségig lealjasodó kielégítése lépett uralomra s lön életczéllá, mely nem elégszik meg a természet adományaival oly alakban, a mint s a mikor azok adatnak — mert igy már nem hatnak a megromlott idegekre hanem akár telhetetlen sokaság, akár mesterséges, érzékcsiklandozó csoportosítások által keresi a gyönyörű s kellemes helyett a költségest! Mamertius, a hitehagyott Julián császár felöl, 362-ben K. u. tartott magasztaló beszédében, megrója a császár elődeit, kik a legválogatottabb ételeket nem izük, hanem készítésük s megszerzésük nehézsége után becsülték. Szerették a ritka madarakat, távoli tengerek halait, a gyümölcsöt szokatlan időszakban: nyáron a jeget, télen a rózsát. Seneca természetellenes életmódnak nevezi, midőn kortársai télen rózsáért esengenek. Macrobius a kicsapongó