Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

31 Hymen, Dionysos, Ganymedes és Phöbus személyiségének ábrázolásánál, úgyszintén ünnepeiknél is szerepel a rózsa, vagy a belőle font koszorú. A koszorú használata lassanként kiterjedt a politikai élet fontosabb mozzanataira is, különösen a hol a hősiességet, vagy erényt kellett ünnepelni, így történt, hogy a görögök úgy mint a rómaiak, isteneik után hőseiket, királyaikat, vezéreiket s győző bajnokaikat is megkoszorúzták. A koszorúk sokfélék voltak. Az olympiai játékoknál olajág, a delphieknél babér, az isthmusiaknál fényű, — a nemeieknél pedig zellerkoszorú volt a győző jutalma. A futtatásoknál még a győztes lovat is megkoszorúzták. Különben pedig a győzőket pálmaág illet© meg. A különféle polgári erények kitüntetésére magyal-, myrtus- vagy tölgykoszorú szolgált. A legnagyobb ily kitüntetés, mi római polgárt érhetett, azon „fű-koszorú" volt, melyet az nyert el, ki egy egész sereget vagy várost mentett meg, s mely a hősi tett színhelyén talált fünyalábokból készült. A koszorúnak nyilvános hordása a rómaiaknál mindig ellenőriztetett, s csak a felsőbbség engedélyével történhetett, a menuyiben ezt előjognak, kitüntetésnek tekintették. Scipio Africanus a 8. legio katonáinak, kik először rohanák meg az ellenséges tábort, megengedé, hogy az ünnepélyes bevonulás napján rózsacsokrot tarthassanak kezökben, sőt hogy vitézségük állandó emlékeül paizsukon a rózsa képét hordhassák. Ugyanezen kitüntetésben részesítő az ifjabb Scipio a 11. legio katonáit a Carthagó szétrombolása után tartott diadalmenet alkalmával, mert azok legelőször mászták meg a vár falait. Midőn Marcus Fulvius katonáinak kisebb szolgálataikért koszorút osztogatott, Marcus Cato, a censor, öt azért keményen megdorgálta. Midőn Lucius Fulvius pénzváltó a második púni háború alatt a forumon rózsa koszorúval fején megjelent, a tanács rendeletére elfogatott s csak a háború befejeztével nyeró vissza szabadságát. — Nem igy a görögöknél. Náluk a koszorú használata nem volt korlátozva. Örvendetes események alkalmával mindenki viselhetett fején rózsakoszorút. Nagy veszély elmultával a templomokban fogadalmi koszorúkat ajánltak fel. Midőn Xenophon fején koszorúval megtudá, hogy fia Mantineanál elesett, szomorúsága jeléül a koszorút fejéről levevé, de midőn arról is értesült-, hogy karddal kezében, hősiesen küzdve vérzett el a harczmezőn, akkor öröme s megnyugvása jeléül a koszorút ismét fejére illesztő. Midőn Alexander Severus császár Kómába bevonult, az egész római nép koszorút viselt fején, valamint akkor is, midőn Nérónak azt el kelle hagynia. Ha a koszorú valakinek fején felbomlott, az illetőt szerelmesnek tartották. A fiatalok közt a virágcsokrok szerepét akkor a rózsakoszorú vivé, melyet éjjel szoktak — nem ritkán közéje rejtett költemény kíséretében — az imádott ajtajára vagy szobája küszöbére helyezni. Koszorúk díszítek az egész lakodalmas népet, sőt a lakodalmas ház ajtait is. Az első fiúgyermek születésekor olajág-koszorú, a leánygyermeknél pedig liliomkoszorú függött a ház ajtaján. Nyilvános és magán lakmározások alkalmával a jókedv jeléül serlegeiket s