Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

30 A rózsa a népek szokásaiban. a) A koszorú s íi rózsa a régiek nyilvános és magán-életében. Midőn a dicső Róma hatalmát Ázsia virágzó s gazdag tartományai felé is kiterjesztő, a leigázott népek mindazon szokásait elsajátította, melyek által vágyát a szép s élvezetes után kielégíthető, vagy melyek a kényelem s fény emelésére szolgálhattak. Ezen hajlamaiban osztozott Görögország is, de csak a komolyság, természetesség s a szép-érzék által megengedett határok közt. Mindkét népnek a virágok s koszorúk iránt különös előszeretetéről, s azoknak a vallási, politikai s magán-élet különböző körülményei közt nyilvánuló gyakorlati alkalmazásáról iróik számtalan helyei s régiségeik tanúskodnak. A görögök a koszorú feltalálását és használatát Dionysos vagy Bakchosra a bor s jókedv istenére viszik vissza, ki kíséretével együtt mindig rózsával s koszorúkkal díszítve jelent meg; a tiszteletére rendelt meneteknél a koszorúknak fontos tisztök volt; a tiszteletére énekelt dithyrambusok szerzője is jutalmul rózsakoszorút kapott. A rómaiak a két arczu Janussal s a tiszteletére rendezett ünnepélyekkel hozzák vonatkozásba a koszorúk eredetét. Az idősb Plinius a sikyoni Glykerat (Kr. e. a 4. sz.-ból) tartja az első koszorúkötő-nőnek, ki szebbnél szebb természetes koszorúival Pausias festőt versenyre hivta. Az igy keletkezett Pausias-féle festett koszorúk közül Plinius idejében még több megvolt, köztük az is, mely magát Glykerát ábrázolja „koszorúkötőnő" Stephanoplokos néven. Ezen időtől fogva a koszorúkötés mesterséggé, iparággá fejlődött, úgy, hogy Aristophanes bizonysága szerint az ő idejében Kr. e. az 5. és 4. században, Athenben sok leány koszorúkötésböl élt. Tekintve a koszorúk használatának igen nagy elterjedését, még jövedelmező is lehetett e foglalkozás. Kezdetben ugyan, mint Plinius irja, csak isteneiket koszrúzák meg a régiek, de később már templomaikat s oltáraikat is velők diszíték, majd az áldozati tárgyakat s az áldozó papok fejét ékesítő. Pausanias arról panaszkodik, hogy, midőn Thalamaban volt, Junó templomában magát az istennőt nem láthatá a szobrára rakott koszorúk miatt. Aphrodité Yenus személye körül, valamint a rá vonatkozó vallási szertartásoknál, első sorban a rózsa s a koszorú szerepel. A kíséretében levő gráciák egyike szintén rózsával kezében jelenik meg, a második myrthussal, mi a szerelmet s a szépséget jelképezi, a harmadik csontjátékkal, mint a játszi ifjúság jelvényével. Hebe s Ganymedes fején szintén rózsakoszorút visel, mint a testi s lelki szépség jelét, melynek Hebe a képviselője. Midőn Aurora (Eos) az Óceánból fölemelkedve rózsás ujjaival az éj sürü leplét az égen félre vonja, baljával rózsákat hint el az égboltozaton (hajnalpir), jobb kezében pedig fáklyát tartva teszi meg útját az égboltozaton. Chloris vagy Flóra, mint a virágok istennője, maga is azok királynéját választá kedvencz virágának. Ezenkívül még egyéb istennők, mint Ceres, Cybele, Junó, a Múzsák, a Nymphák, valamint az istenek között Eros, Cupido,