Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886
25 virága. Régi, de nagyon életbevágó, sokszerü következményű, s ezért soha eléggé nem nyomósitható igazság ez, melylyel számot vetni s megalkudni, vele szemben észszerűen felfegyverkezni s védekezni egyik nagy feladata a lelki életnek. A lelki élet eme bajai, fájdalmai s sorsa kiapadhatlan tárgyát s forrását képezik a költői lélek alkotásainak. A megzavart élet-örömök szemléltetésére a külső természet világából semmi sem szolgáltathat a költőnek alkalmasabb anyagot, mint a tövisekkel megrakott rózsa. A földi élet hasonlít a rózsabokorhoz, mely mig egyrészről a legpompásabb virágokkal pompázik, másrészről ugyanezek közt zöld hajtásainak kérgén tövisek vannak elszórva. Az élet rózsái közé a csalódások s fájdalmak tövisei vannak elhintve. 1 Azok a földi ábrándok s kellemes álomképek országába varázsolják a képzelmet s az örömök élvezetére csalogatnak, ezek pedig nem szűnnek meg szúró hegyeikkel fájdalmasan s zavarólag dúlni szét a nyugasztaló érzelmek harmóniáját. A mint az életben a szeretet, szép, ártatlan s örvendetes általában nem jelenhet meg teljesen szabadon s zavartalanul, úgy a rózsának is, mint amazok jelvényének élete folyamán a durva erőszak ellen védelmezőre van szüksége • ezért vértezi fel magát a tövisekkel. De azért az életben sincsen minden a fájdalmak tövisével megrakva. Az élet igazi virágát el nem ölhetik a földi szenvedések fullánkjai. A rózsát sem érintik közvetetlenül a tövisek, melyek csak az idők s az élet viharai következtében létrejött képződmények. Igy már a régi időkben azon, különben képzelemjátéknak, mondának s okoskodó magyarázgatásnak ugyan szép, de igazában téves vélemény nyomaira akadunk, hogy a rózsa kezdetben tövis nélkül volt (a mint az emberi élet örömei is zavartalanok voltak), de az emberi nem első bűnbeesése után az eredeti, veleszületett természet megromlásával az emberi nem bünhödésében az egész teremtett világ 1 Innét a piros rózsa sebet is jelent. A Régi M. K. T.-bau Szt, Bernát bymnusa a felfeszített Krisztushoz igy szól : „Látom, hogy foly mindenünnen Te szép véred nagy hévséggel: Piros oly mint, most nyilt rózsa Mi lelkünknek váltságára." A középkor költői a csatatért is rózsáskertnek nevezték. Egy német monda szerint egy herczeg az ütközet után megpillant egy apródot, ki három nehéz sebétől elgyöngülve a csatatéren feküdt. A herczeg résztvevöleg kérdi tőle : szegény fiú, mi történt veled ? Az ifjú vidáman igy felel ; uram három rózsát szakítottam, melyeket anyámnak szeretnék vinni. A herczeg meglepetve az apród bátor és hősies válaszától azonnal lovaggá üté, moudván: neved ezentúl Rózsa úr (Herr von Rosen) legyen! Midőn a svájezi nép szabadságiért küzdött St Jákobnál (Basel mellett) 1444. aug. 26 a franczia és osztrák hatalom ellen, s az 1200 emberből álló maroknyi sereg két órai küzdelem után megsemmisítve és sebesülten borítá a hareztért, az osztrák tisztek egyike, a landskroni Burkhard győzelem ittasan igy kiált az urui Schick Arnold kapitányhoz: ma rózsákban fürdiink! A halálai küzdő hős erre minden erejét összeszedve egy követ hajít a gúnyolódó fejéhez ezen szavakkal: „Imi ne neked! vedd hát azok egyikét! J A szívtelen kérkedő harmadnapra nagy kinok közt kiadá lelkét. 2
