Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1886

22 rózsájának neveznek, s melyet a? illető minden nyilvános s ünnepi alkalomkor viselhet, kiderített ártatlansága igazolására. Érdekes azon századunk elejéről német írótól származó, sokszor nagyon keresett hasonlatokkal küzdő jelképi összeállítása a különféle vadrózsafajtáknak, különféle női jellemekre való vonatkozásukban. A havasi rózsa (Rosa alpina), mely a liegymagaslatokon a hó közepette is virágzik s díszlik, egy tűzről pattant, pirospozsgás falusi leánynak s annak a szerelemnek a képe, mely sor-sával minden körülmények közt kibékül, a balsorssal szembeszáll s a maga körében megelégedett. A R. gallica (Zuckerrose) a regényes hajlamú, városi kisasszonj'nak képe, kinek gyöngéd viszonyai az édes ábrándok világában egy chaosszá olvadnak össze. Ennek ellenképe a nagy szirmú vadrózsa (R. gallica Essigrose). Ez t. i. a? éltes, de azért érzékenységre hajló, kissé akaratos s szeszélyes nő ki szeretne elmés is lenni, de élczei marók és savanyúak mint az eczet. A rozsdás levelű vadrózsát (R. rubiginosa, Weinrose), egy túlérett hajadonnal hasonlítja össze, ki már elég életbölcsességre tett szert, hogy nem egy füstbement házassági terv, s mindinkább el-elmaradozó udvarlói fejében magát néha egy-egy pohár sziverösítővel kárpótolja. A csipkerózsa (R. canina, Hundsrose) megvetéssel fordul el a hütelen férfinemtől, s meg nem értett szivét inkább négylábú kis kegyencszének ajándékozza, a miért aztán ez vakon tűri s teljesíti minden szeszélyét. „A virágok jelentménye" ennek a rózsának a jelentményét igy adja: a kinek valami kedves tárgya vagyon, mely neki minden felett tetszik, de a miről senkinek sem szólhat, az hordjon csipkerózsát, mert ennek megvan a tulajdonsága, hogy bármily barátságos külsejű is, töviseinél fogva magához nyúlni mégsem enged. — A vadrózsa (R. arvensis ? Wilde Rose), az amazon természetű nőt jelenti, ki minden férfiúnak hadat üzen, s boldog, ha minél többet jól megtréfálhat. A fahéjrózsa (R. cinnamomea, Zimmtrose) az érzelmeiben szenvedélyes déli nőnek képe. Az átható illatú bizatnrózsa (Bizamrose), az önző nő, ki mindenkin uralkodni kíván, jelenlétét mindenfelé fennen hirdeti s észrevétetni törekszik. A női bizamrózsa, mindenütt előtérbe nyomul, s jelenléte épen úgy hallható s érezhető, mint a virág maga. — A legszendébb ós gyöngédebb érzelmű leányka jelképe a bársony rózsa (Sammtrose). — A sárga, rózsa a megtestesült féltékenység. A százlevelü (Rosa centifolia, Centifolie), a női bájak s erények teljessége, melyek igézöleg hatnak, a hol csak nyilatkoznak. Az élet tavaszának időszaka az ártatlanságnak, a tiszta s önzetlen szeretet s legszebb örömeknek s a kedély vidámságának szülője. így lett a rózsa valamint azoknak, ugy ezeknek is symboluma. Már a régiek a derült s v'dám örömek^ sőt nem ritkán a nagyon is érzéki élvezetek virágának tartották a rózsát. Ezért is a virágok szemefényének, a virágok s a halandók örömének, az istenek kedvének stb. nevezték. Azonban jól megjegyzendő, hogy csak annak lelkében keltheti fel a rózsa a már eddig is említett sokféle, de mindig nemesebb fogalmakat, s csak