Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

27 lás) mondaték, a mennyiben pedig a társadalomra vonatkozott, melyet Attikában az emberölés eseteiben a rokonok képviseltek, a't8soi;-nek (megbocsátás vagy békülés) nevezteték. Mivel a tisztulás tisztán vallási ténykedés volt, és emiatt a bűntetőjog is csak vonatkozásokat tesz rá és a szónokok is csak mellesleg említik, tehát itt is csak az élőkkel való békülésről (aíSsat;) leszen szó. Előre is megjegyzem, hogy a jogos emberölés (Síxaio; <povo;) természeténél fogva nem vonta maga után a rokonokkal, tehát a társadalommal való kibékülést; mert a hol nincs sértés, ott engesztelés sincs. De igenis kiterjedt a békülés mindazokra, a kik emberölés miatt vagy önkénytesen mentek számkivetésbe, vagy számkivetésre ítéltettek. Az ilyenek, a mint ellenük a vád beadatott az áp-/o>v (3aaiXsú;-nél, azonnal kitiltva érezték magukat a templomból és köztérről, minddadig, míg büntetésüket ki nem állták, vagy a megölt rokonai békülés által el nem engedték. Demosthenes három helyen hivatkozik Drákó azon törvényeire, melyek a bujdosó életét szabályozzák. Első helyen így szól: «A ki a gyilkost megöli, vagy megölését előmozdítja, az távolj tartja magát a határszéli piactól, a bajnokjátékoktól, és az amphiktioni ünnepélyektől, mint olyan, a ki athénit ölt".

1 Tehát a'gyilkos száműzetése alatt is, a haza határain kívül is a haza törvényeinek oltalma alatt áll, a ki megöli, megbüntettetik, mivel athénit ölt meg. De ámbár védelmezi is a haza a maga szülöttjét a bujdosóban, azért annak kerülnie kell még a határszéli piacot is (áfocpá s<popia) sőt az amphiktioni ünnepeket is, ne hogy azon öröme meglegyen, hogy ott szót válthasson földieivel. — «Ha pedig haza merészelne jönni — úgymond Demosth. a második helyen — szabad megölni vagy elfogni."

2 Tehát az ilyent mindjárt az első -szemközt jövő megölhette, vagy az áLjtafWffj jogán az illetékes hatóság elé vezethette, hogy minden bíráskodás mellőzésével kivégeztessék.

3 A ki ilyent megölt, — mond Demosth. a harmadik helyen — ment volt minden büntetéstől.

4 Kérdés tehát, kik értetnek e három helyen az ávípocp óvo; által'? Mert Demosthenes ugyan, midőn általában szól a gyilkosra nézve a polgár és a vallási törvények követelményéről, nem szándékos emberölésről ('fóvo; áxoóoio;) beszél,

5 de a szóban 1 sáv ti; ájroxTEÍv-fl TÖV ávSpocpóvov, í) a'i'tio; ^ <póvoo, a;rr/_ó[J.Evov á-fopa; stpopía; xai átf-Xwv xai íspwv 'A[i/pIXTOOVIXWV, wajrsp TÖV 'Aíbjvaiov xTsívavTa. Demosth. Aristocr. §. 38. 2 Toö; 8' ávőpotpóvoo; sfcsívai ájtoxTsívsiv sv rjj -íjjjLsSairg xai ájtá-fEiv. Dem. or. 23. §. 29. 3 Ezen esetben a végrehajtó hatalmat a ikaacittáTai gyakorolták: oí de ajtódéra i TOÖ; isi 'fóv(i) cpsú-fovTa; xúpioi ÖAVÁTIP CíjpLiüsaí stai . . . Dem. or. 23. §. 31. Más a gyilkosságon való tettenkapás eseteiben érvényesült aza.-joiffi, melyben birák oí IvSexa (a tizenegyek) a TJSUOJV SixaaTTjpíoo pedig az áp-/wv [3aaiXsú; — vala. 4 (Fóvoo 8s Síxa; inj sívai JJ/rjSajioö XATÁ TWV TOÖ; (FÍÚ-FOVTA; SVSSIXVÓVTWV, sáv TI; xaTÍ-fl, ojtoi jjnfj s£eatt. Dem. or. 23. §. 51. 5 TÍ ó vó[j,o; XEXEÚSI; TÖV áXóvTa sir áxouaúj) ipóvtp ív Tiaiv elpTj [tévői; ypóvot; SJISXdsiv TaxTTjv óőöv xai <pst/|fetv, Éw; av aídéarjzaí Tiva TO>V SV févsi TOÖ jrsjrovdóto; . . . xai