Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

5 felfogást az emberölés eseteire nézve, b) a törvényszéki eljárást, c) az ítélethozatalt, d) a büntetést, e) végre a megbocsátást. Állításaimban egyrészt tekintélyes tudósok kutatásaira,

1 másrészt és főleg a leghíresebb görög szónokok törvényszéki beszédeire,

2 végre azon föliratra hivatkozom, mely 409/8-ból (Kr. e.) fönmaradt. Ezen töredéket záradékul közlöm is. i AJ A jogfelfogás az emberölés eseteire nézve. Az attikai bőntető jog szerint a büntetendő cselekmény tényálladékának alkotó részeit: a jogellenességet és a szándékosságot (jrpóvoia) figyelembe véve, az emberölés eseteit három csoportba osztályozhatjuk: a) a jogtalan és szándékos, b) a szándékos, de nem jogtalan, c) a véletlen emberölés. 1. Az első osztályba tartoztak az emberi életnek szándékos és jogtalan kioltása (tpóvoc éxouata)? vagy Ix jrpovoía? xai á§íxw? -fi-fvőasvo;), a felbújtás gyilkosságra, az úgynevezett értelmi bűnszerzés (poóXeoai? cpóvou ix rcpovoía?) és a gyilkossági kísérlet (tpaö|j.a ix 7tpovoía?). Meg van írva pedig a régi törvényben, hogy az Areopag ítéljen a szándékos gyilkosság, a gyilkossági kísérlet, valamint a fölött is, a ki mérget ád azért, hogy általa öljön.

3 1 Lehrbuch der Griechischen Staatsalterthümer. Dr. Fr. Hermann. Heidelberg. 1875. — Sova-fo-pj twv 'Amxwv vó|i.<tív. J. B. Télfy. Pestini, 1868. — Die Yerbrechen gegen das Leben nach Attischem Recht. V. Dr. S. Herrlich. Berlin. 1883.— Commentatio de Atlieniensium ratione suffragia in iudiciis ferendi. Hermann Sauppe. Gottingae. 1883. — De lapidibus in Areopago, quibus insistebam reus et accusator, commentatio. P. W. Forschhammer. Kilise. 1843. — A görögök története. Curtius Ernő. Budapest. 1880. 2 Az idézett beszédeket Teubner kiadásában használtam ; Antiphon beszédeinél pedig: Antipliontis Orationes. Edidit Victor Jerstedt. Petropoli. 1880. 3 yéypaxza'. yáp év IJ.SV T<j> vóji([> TTJV POOXTJV (év 'Apsiíp ftáfip) Sixáístv tpóvou xai Tpaófj-ato; ix jcpovoía? xai 'fap[j.áxwv, sáv tt? ájtoxtstvfl Soú;. Dem. or. 23. §. 24. Az Areopag üléseit az akropolis egyik éjszak-nyugati dombján, az Areopagon tartotta. A törvényszék elnevezése és eredete vitás. A hely némelyek szerint akkor nyerte nevét (

vApsio? tA-[0~ — Ares halma), midőn a Poseidon által pörbe idézett Ares e halmon leszúrta lándzsáját (Sig. 17. comm. 46 Suidas); mások szerint Ares leányaitól, az Amazonoktól vette nevét, kik a dombon ütöttek tábort (Eustatius in Comm. in Dionysium Alexandrinum és Aeschylos Eumaenidáiban : Iláfov S' "Apsiov róv§' 'ApiaCóvwv ISpav etc.). Ezek szerint a törvényszék is ülésezése helyétől nyerte volna nevét. — Mások azonban azt tartják, hogy a törvényszéket működési köréről nevezték el. Ugyanis az Areopag a gyilkossági esetek fölött itélt, mivel pedig Ares az öldöklés istenének is tartaték (Stoll. Hitregetan 70. lap), ennek nevéről nevezték el az öldöklés fölött itélő bíróságot. — Azon ok, hogy a többi bíróság is majdnem mind azon helytől kölcsönözte nevét, a hol bíráskodott, az első véleményt látszik igazolni. Azonban Ítéletet mondanunk akadályoz azon homály, mely az őshajdankornak eseményeit fátyolként borítja. Ugyanis az Areopagnak eredete nem, a mint némelyek vélik, Solonra vihető