Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

6 E törvényben a gyilkosságnak (cpóvo?) csak egy ismérve említtetik ugyan, a rcpóvota (szándékosság), de a többi is levonható egyrészt a törvényszéki beszédekből, másrészt az emberölés említett három osztályának összehasonlításából, végre pedig a tevőleges törvények nélkül is mindig érvényesült józan ítéletből. A gyilkosság ismérvei pedig a következők: beszámíthatóság, a cselekvés és a halál közötti okság, a szándékosság és a jogellenesség. A mi a beszámíthatóságot illeti, hogy t. i. a cselekvő személy valamely tettnek p. o. a halálnak szabad okáúl jelentethessék ki, hogy tehát az ítélésnél azon alanyi körülmények, melyek a szabad akaratnak belső szükségtől és külső kényszertől ment kifejtését gátolják mint p. o. a gyermekkor, gyermekes aggkor, őrültség, részegség stb. figyelembe vétettek volna, határozottan ugyaű meg nem állapíthatjuk; mert idevágó bűnesetek elbírálásának nyomaira a fönmaradt törvényszéki beszédekben nem akadunk; de hogy p. o. a gyermeknek életkora, az őrültség stb. a gyilkosság büntetését fölötte enyhítették, azt Plátó fölfogásából lehet követvissza (Cic. de off. 1. 1. cap. 13. Quamvis enim Themistocles iure laudetur et citetur nomen, quam Solonis illustrius, citeturque Salamis clarissimse testis victorise, quae anteponatur consilio Solonis, ei, qui primum constituit Areopagitas: non minus prseclarum hoc, quam illud iudicandum est. Illud enim semel profuit, hoc semper proderit civitati. Hoc consilio leges Atheniensium, hoc maiorum instituta servantur. Et Themistocles quidem nihil díxit, in quo ipse Areopagum adiuverit: at ab illo verum est adiutum esse Themistoclem. Est enim bellum gestum consilio senatus eius, qui a Solone erat constitutus), hanem inkább Cecropstól (1550. Kr. e.) származik az Areopag. (Sigon. De Kep. Att. 1. I. c. III.) Mert ezen törvényszék szerepel már (1300 Kr. e.) Daidalus gyilkosságánál (Apollod. 1. 3. <í>wpaí)-évToc Se toö vexpoö ó AaíSaXo? xptfrsi? sv 'Apsú>> Tráfi;), %aTaStxaai>£{i;, 7cpö? Mtvwa Icpofs ...) Pausanias elbeszélése (1. IV, Achaica.) szerint pedig a messeniek és spartaiak között kiütött viszály elintézését Aeschimedes archon indítványára az Areopag elé terjesztették (Paus. u. o.). Ugyancsak Pausanias (1. IV. Achaica.) állítása szerint Codrus idejében az atheneiek által megsértett spartaiak az Areopagba mentek, sőt a hajdankor hagyománya szerint már Orestes is ezen törvényszék elé állíttatott. (A pároszi márványkrónika szerint 1306. Kr. e.) Ehhez szerző megjegyzi, hogy még az ő korában is látható volt itt azon templom, melyet Orestes háláúl fölmentéseért Ares tiszteletére emeltetett. Ugyanitt valának Pluto, Merkúr és Gaia szobrai, kiknek az Areopag által fölmentettek áldoztak; itt volt az Eumaenidák temploma is, mivel azt hitték, hogy ezek a bűnök földerítésénél segédkeznek. De ha ezeket mellőzzük is, állításunk mellett elég tanú Demosthenes, ki az Areopag keletkezését a történet előtti korba helyezi. (jroXXa |j.sv S^íj ;tap' 7ju.iv sati TOtaöta, ola. my étspojíh, sv 3' oov iSiMtatov návttov xai as;j.vÓTatov, TÖ sv'Apswp &txaar/jpiov, újrsp OÚ Tocaüt' sauv EÍJESÍV xaXá Tcapaőeőójiéva xai AUFL-tüSir)... oaa zs.[A OUSSVÖ? aXXou SixaatTjpíoo. TOÖTQ |isv TOÍVOV rá -aXaia,.. sv ;J.ÓV<O TO'JIO) T(P StxaaTYjpíw Síxac cpóvoo dsoi xai Soővat xai Xaj3sív 7]£ÍA>csav xai Stxaaiai -(svéadai Sisvs'/íkta'.v áXX^Xoic, OK Xófo? Xa[3siv [isv IloastSöjv órcsp 'AXtppodíoo TSÖ oíoö -apa vApswc, Sixáaat de Eojievíat xai 'Opéai^ oí SíúSexa í>soi. . Dem. cont. Aristocr. §. 66.) Mindenesetre pedig az Areopag legrégibb a vértörvényszékek között és kezdetben elbírálója volt minden vérbünnek; és csakis akkor szoríttatott hatásköre a szándékos gyilkosság, a gyilkossági kísérlet és értelmi bűnszerzés eseteire, miután a többi vértörvényszékek is szerveztettek.