Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

20 Erynnisekre és felhívták az istenek átkát magukra és nemzetségökre, ha nem vallanának igazat.

1 És így esküdtek mind az öt törvényszéken.

2 Hogy az attikai perrendtartás szerint a felek mindegyike megesküdött a vizsgálat előtt, az mind az eskü jelentőségével, mind a római és mai jogi fogalommal ellenkezésben áll. E szerint ugyanis az attikai törvényszéki eljárásban kétszer fordult elő az eskü. Egyik, mely a római törvényszéki eljárásban is megvolt és a maiban is megvan, midőn a vizsgálat (áváxptoi?) folyamában egyik fél a másiknak fölajánlta az esküt, a másik ezt vagy elfogadja vagy nem (opxov Soövai xai §é£aa9-ai), mely utóbbi eset a felajánló félre nézve a bíró véleményében előnyös. De valamint ma is ajánlkozhatik esküre a fél, ügy tehette ezt az attikai törvénykezésben is. Ennek neve volt TipoxaXsiaftai (spóxXTjatc). Ezen eskü bizonyíték és ezt csak az egyik fél teszi le. A másik eskü az attikai pörben a vizsgálat (áváxp'.a'.;) elején fordult elő, midőn a vádló a maga vádjára, a vádlott pedig a maga védelmére megesküdött (áv:<oaoiía .. ávtofivóvai és SLwijwaía — §'.ó[ivoaö-at). Ezen eskü látszhatik különösnek mindenki előtt. Mert ha a vizsgálat tartamán az eskü felajánlása mint bizonyítás szerepelt, mi czélja volt akkor mind a két fél megesketésének az áváxpmc elején ? — Ha mind a két fél megesküdött a vizsgálat elején, nem esküdött-e szükségképen hamisan az egyik fél ? Mi czélja volt az előleges eskünek akkor, ha a felek ettől eltekintve még egyéb bizonyítékokat is igyekeztek felhozni igazaik kimutatására ? Ezekre válaszolni akarván először is kijelentem, hogy az áváxpiái; folyamában egyik fél által a másik részére felajánlható eskünek (jrpóxXyja'.?) a vértörvényszékek előtti peres eljárásban semmi nyomára sem leliet akadni. De hogy a felek kezdetben ünnepelyesen megeskettettek, arra kétségtelen bizonyítékot nyújtanak Demosthenes, Antiphon és Lysias, kik a vádló megesketéséről beszélnek,

8 továbbá Demosthenes, ki a vádlott esküjére világosan utal.

4 Sőt a szónokok részletesebben is szólnak ezen eskü tartalmáról és czéljáról. így Demosthenes szerint a vádlónak a vád benyújtásánál ki kellett mutatni rokonságát a meggyilkolttal és állítására meg kellett esküdnie.

5 így Antiphon szerint

1

5 a vádló eskü által arra kötelezte magát, hogy csak a dologhoz vágó világos b

1zonyítékokat fog felhozni és oda nem vágó dolgok által nem igyekszik 1 5'.o;j.3tra'. xac' s;wXsía; aó:o'3 xai fávoo; xai oixía;. Demosth. c. Aristoc. §. 67. 2 taöra jrávta SJÜ (TÖÍ?) JTSVTS Sixaar/]píoi? FIFVIRA: FFPOORSRAY[J.iva roic vó[iois. ü. o. §. 63. 3 Dem. c. Euerg. §. 70. — c. Neaera §. 10. — Antiph. Herod meggyük. §. 11, 12, 96. — Lys. c. Simon. §. 1, 21. 4 óítóooi vóji-ot jtspi Töv tpovtxiöv Síxaatrjpíwv eiaí, xaXsíafrai Xs^ovis; íj [iaptupstv Tj Stójj.vuofl'ai toijc aYOJViCcu.svo'j? -/) áXX' ótioöv irpoatárrovrs; és miután a vádlónak az Areopag előtti esküjét részletesen leírta, a vádlotthoz fordul: 51 cpeófovti tá (isv Tf;c Stwjjioaíac Taöra. (Dem. c. Aristocr. §. 63, 69.) s Demosth. or. 47, 8 Antiph. Herod. meggyilk. §. 11. jjlt^ aXXa xarrj-fopTjas'-v . . . 7) sí? aütöv töv cpóvov ....