Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

21 a bíróban a vádlott ellen ellenséges hangulatot kelteni; mivel törvény szerint a beszélőnek a vértörvényszékek előtt a legszükségesebbek elmondására kellett szorítkoznia, főleg pedig az epilógustól tartózkodnia. Ezekből az következnék, hogy a vizsgálat elején a vádló és vádlott által letett eskü csak az alaki eljárásra vonatkozott. Ámde ezzel ellenkezőleg a szónokok világosan bizonyítják, hogy a vizsgálat elején letett eskü nemcsak az alaki részre vonatkozott, hanem a vádnak és a védelemnek anyagi részére is kiterjedt.

1 Innét érthető, miért nem volt a vértörvényszékeknél meg a vizsgálat közben fölajánlható eskü (irpóxXrjaií). Ebből világosan következik az is, hogy az egyik fél a vizsgálat elején szükségképen hamis esküt tett. Mert ha az eskü nem terjedt volna ki a tényre, hanem csupán az eskütévő meggyőződésére vonatkozott volna, habár tényleg az egyik fél állítása és esküje ekkor is hamis volt volna, subjective még sem lehetett volna sem állítását, sem esküjét hamisnak mondani. De mivel az idézett helyekből az látszik ki, hogy az eskü a tényre vonatkozott, világos, hogy az egyiknek esküje szükségkép hamis volt (owiiopxía), mivel egymással ellenkező két állítás közül tényleg igaz csak egyik lehet. Erről szól Demosthenes beszédében, mely szerint vádló atyja egy öreg szolgálójának halálát akarja a Palladium elé szánt vád által megbosznlni. Az exegeták le akarják beszélni a vád beadásáról, mivel ő a megöltnek sem ura nem volt, sem rokona. ((Tehát — úgymond — feleségeddel és gyermekeiddel a Palladiumon megesküszöl, akkor te (azon esetben, ha nem mondasz igazat) megátkozod magadat és házadat és még sem lesz belőle semmi hasznod; mert ha ő (a vádlott) fölmentetik, akkor te hamisan esküdtél, ha pedig nyersz, ellenségeket szerzesz magadnak".

2 Másutt Steplianos a Palladiumon emberöléssel vádolja Apollodorost, fölbiztatva ennek ellenségei által: és leteszi az esküt; de a vád hamissága kiderül, és vádló mint hamisan esküvő és becsületvesztes távozik.

3 Az eskü ezen alkalmazása mellett tehát minden SÍXY] CP&vtxíj szükségképen egy hamis esküvel járt. Nem is helyeztek az esküre a birák — amint Demosthenes a vértörvényszékekről dicsérőleg (?) mondja — semmi súlyt. «És1 még ezután sem talál semmi hitelre, a ki ezen ünnepélyes esküt letette, hanem ha kitűnik, hogy nem az 1 itap' ojuv ou vófiijióv SOTI s£(u TOÖ JipáfjiaToc XÉYEIV. Antiph. c. Sim. §. 46. — TOÖ vófioo OOTUÍÍ syovTO?, si; aikó TÖ jrpáfjia xaTTjfopstv. u. az. Choreut. §.9. —s£ atkwv oá TOÓTCOV -/jAj axorcsív a TE oóioi 5ito|xóaavco xai a 5700, rokspoi ÁXTJFRÉATEPA xai soopxoTspa. Sitofióaavro 8S OOTOI JJ.

I

V áiroxreivaí JJ.J AIÓSOTOV pooXsóaavTa töv iMvatov, £'(it> ok afj ájroxtsívat [ifjts /stpi spYaoájj.svo? (j-iíjTS pooXsóaac. Antiphon. Choreut. §. 16. — o !J.év yap Siíúxtuv (ú? IXTS'.VE SiójAvota'., 0 5s <psóymv w? oox sxtsivsv. Lysias. c. Theomnest. I. §. 11. — ezstőírj Sé aoTty ooSsv [IÍXEI TWV őpxwv, úv §LCÍ>[A0aaT0, rsipáaojiat xai Trspl wv OOTOÍ EtjjEoarai, S'.SáaxEtv ó{tai;. u. az contr. Simon. §. 21. 2 sí Sioftst siti llaXXaSíij) aotö, xai -íj ?OVTJ xai ta itatőía xai xatapáasafrs aótoi? xai tfj otxta, ysípwv TE 8Ó£SI? itoXXoi? sívat, xáv [JLEV ájtotpófij] 0', situopXTjXsvat, sav ok IXifj<;, tpöofjas'.. Demosth. or. XLVII. 70. 3 issXsY/dsí? 0' siriopxwv xai ^EOSTJ aíuav sitttpspiov — áirijXitev situapxTjxák; xai 8ó£a? rcovTjpöc sívai. Demosth. c. Neaera. §. 9.