Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

19 menekülés által. Csakhogy a vádolás ezen alakja föltételekhez vala kötve, melyek a szónokok bizonyságai szerint időnkint különbözők valának. Ide vonatkozó esetről szól Antiplion, Lykurg és Lysias, ki után megtudjuk azt is, hogy kezdetben az ít.c/^w;-^ csak a tettenkapás (EJT* a6tocpu>p<p) esetén vala megengedve.

1 Ezzel ellentétben pedig Demostlienes

2 megirván az eljárást az öt vértörvényszéken, így folytatja: «Ezen kívül van még egy hatodik büntető eljárás is . . ha t. i. valaki egyéb módokat nem ismer, vagy a vizsgálati idő elmulasztatott, vagy más oknál fogva az előbbi módokon eljárni nem lehetett, szabad a gyilkost, ha a templomban vagy a piacon mutatkozik, fogságba hurcolni ...» Tehát Lysias után 50 évvel már nem a tettenkapás az ájroqwjTj föltétele, hanem a templomban vagy a piacon való elfogatása a gyilkosnak. Mivel Lysias ezen utóbbi föltételről, Demostlienes pedig az előbbiről nem tesz említést, vagy az áll, hogy akármelyik esetben érvényesülhetett az i^oiyioyrj, vagy pedig, hogy idővel Demosthenes föltétele lépett az s- afkotpwpip helyébe. Azon általánosság, melyben Demosthenes idézett helyen beszél, valamint Lysias beszéde is

3 arra engednek következtetni, hogy említett föltételek alatt az inaytúffj <póvoo-t rokon nem létében nem rokon is gyakorolhatta. A megindított pör két főmozzanat körül folyt le, ezek: a vizsgálat (aváxpiai;) és a tárgyalás (Síxrj). A gyilkossági perekben a vizsgálat különös gonddal teljesítteték, mivel már az aváxptai? alatt el kellett készíteni a pör egész anyagát a bizonyítékokkal, a felek és tanúik vallomásaival és megliiteltetéseikkel együtt, úgy, hogy a tárgyalás már pusztán csak külsőség vala. Azért is a vizsgálat három egymásután következő hónapon át ejtetett meg, a vizsgálati napokat (TCpoStxaaíai) a yfsjitúv SixaaxTjpíot) (az ápywv paaiXsóc) tűzte ki. E napokon a atoá-ban megjelenhettek az illetékes törvényszék bírái a vallomások és az egész vizsgálat megfigyelése végett mint hallgatók. Legalább ennek nem épen homályos nyomára akadunk Antiplion Choreutájában.

4 Mivel ugyanezen szónok értesítése szerint az elfogadott vádat az archon utódjának át nem adhatta, a tárgyalásnak pedig a negyedik hónapban be kellett következnie, azért az archon gyilkossági vádat az utolsó három hónapban el nem fogadhatott. A vizsgálatnak legfőbb mozzanata volt a felek és a tanúk megesketése, mely a legünnepélyesebb szertartások között történt. Az Areopagon az áldozatúl leölt vaddisznónak, kosnak és bikának áldozati részeihez állottak a pörlekedők és esküdtek az 1 Antiph. Heródes megöletése; Lykurg. c. Leocrat 112. §. és Lysias c. Agoratos. 2 Demosth. c. Aritocr. §. 80. vExt toívov sativ Ixtrj itjiwpía. . . . si 7rávta taötá u? Tjfvór^xsv, íj xai jrapsXvjXúdaoiv oí ypóvoi, sv oí; ISst TOÓUUV sxaata rcotsív, i) Sí' áXXo u ouyi p&úXexa'. TGÓTOO; TGÖ? tpózooc sjrs£'.sva'., röv ávSpo^óvov S' ópq: Jispiiővra sv toí; íspotc xai xaiá TTJV áfopáv, a7rá?eiv s^sattv sí? tö SsajJLWcTjptov. 3 xai TOÚTWV (t. i. a gyilkosok) XyjcpfrévTwv xai sí; 8sa[Aionf]pcov a7t0Tsfl'Svtíuv üjtö xoö 4>puvíyoo (ptXwv .... (Lysias c. Leocr. §. 112.) 4 iroXXoi TWV Ksptsartürwv rá jiiv 7rpá-F!J.ATA taöta rávta axp'.paic éjibiavtai, xai toö ópxwToü áxoóooai (hallották). Antiph. Chorcut. §. 14.