Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1884

11 vesztette, azt azon tisztelettel vették körül, melyben Harmódius és Aristogiton testvérek részesültek, kiknek a Pisistratidák zsarnoksága ellen kifejtett buzgalmukért mint a város herosainak díszszobrokaí állítottak a várba való följársánál. — Büntetlenül meg lehetett ölni azt is, a ki gyilkolásért vagy számkivetésre Ítéltetett vagy a tárgyalás befejezte előtt önkényt számkivetésbe ment és vagy engedély nélkül visszatért, vagy távol nem tartotta magát azoktól, a mikben való részesülésből kizáratott.

1 Ide tartoztak továbbá a jogos önvédelem esetei. A közérzésben mindig benn volt, hogy a jog nem köteles tágítani a jogtalanság előtt, hogy mindenkinek szabad a maga jogát minden módon, tehát a jogtalan, erőszakos megtámadtatás esetében még a támadó megölésével is megvédeni. Erről tanúskodnak az őskor azon emlékei, melyek ilyen jogtalan és erőszakosan megtámadott élet védelmében elkövetett emberölésekre vonatkoznak. La'ios, Theba királya, a jósdától azon tudósítást kapta; hogy ha felesége, Jokaste fiat szül, ez atyját meg fogja gyilkolni. Midőn tehát az asszony fiat szült, az apa a gyermeket átadta a szolgának, hogy kitegye. De a jólelkű szolga a gyermeket az Erinysek hegyén átadta egy pásztornak, a ki a gyermeket fölnevelte. Oidipus ifjúvá serdülvén gyanította, hogy ő nem a pásztor családjából származik, azért a valót tudni kívánván, megkérdezte a jósdát Delphiben. A jósda intette, hogy ne fürkészsze a dolgot; mert akkor atyját megöli. Oidipus visszamenet a thebai útra tér, szemközt szekér jön, melyen La'ios megy Delphibe tanácsot kérendő. A kocsis az utast le akarja szorítani az útról, Oidipus haragra gyúlván a kocsist leüti, az öreg az ifjú fele üt, az ifjú La'iost is megöli és atyagyilkos lett. Theseussal szemben tehát a jogos önvédelmet hozza fel mentségeül.

2 A monda szerint ezen az alapon mentette föl Heraklest is Radamanthys.

3 Azon jogfelfogást találjuk idevonatkozólag a szónokoknál, hogy az ilyen esetekben jogtalan támadása által a megölt a kezdő (ápytov ysipwv á5txcov).

4 Hogy a jogos önvédelem ezen szabadságával nem élhetett a rabszolga az őt fegyelmező ura ellen, sem a gyermek fegyelmező atyja elleneben, az természetes. Azonban az önvédelem határait a §. 124. — ö? áv áp'/rj ev TYJ jróXet ffj; ŐTjjxoxpaTÍa; xaTaXofl-sÍT/)?, vTjjtoivi TS&vávat. Andoc. or. 1. §. 95. 1 TO£>; 8s avSpo'-póvooc i£EÍVAI á-oxisívsiv. — xaiá XCÜV ivSeixvóvtwv toö? xauóvta? ávSporpóvcD?, őran [írj s£sau, Síxa? cpóvov <j:tj stvat. Dem. or. 23. c. Aristocr. §. 28. 51. 2 ifú) tppáCío" xai -fáp áXoö? stpóvsoaa xai wXeaa' vó|M[> 5s xaí>apöc á'töpic sic TÓ§' s'Xdov. Soph. Oed. Kol. 546—548. 3 jrapavsfvco vó[iov 'PASAFIÁVDUO? XS^OVTO?, Ö? áv ÁFIÓVSTCXI töv -/sipu>v á8íxct>v ap^avta. i&tbov sívai. Apollod. II. 4. 9. 4 ópats yáp, cú? szí jrávttov, oux srci twv cpcmxcöv JAÓVOV OOTW TOUT' sfysi. áv TI? TÚ7RQ] uvá ap'/(uv yeipaiv áSíxwv, sí -fs OCTO, oüx ácSixsí. Dem. or. 23. §. 50. — töv fáp apgavxa zifi TOÖTOV aíttov TWV jrpa^&svTwv TSVŐ^SVOV xaiaXajipávsa&ai ónö toü vójtou, ap?at Ss TÖV á-oOavóvTa. Antiph. Tetr. 3. 2.