Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 60 —• karmin s arabmézgából vagy tojásfehérnyéböl álló festékkel lesz kiigazítva. Ez már nem sok munka s leginkább a fehér foltok befödésében áll. Hogy a kép fényt nyerjen s a positiv retus a képbe benyomódjék, hengerek alatt az u. n. simító-gépben (Satiniermaschine) hengeríttetik. A képet aczéllemezre helyezve egyszer oda s visszahengeríti. Ha az ilyen kész képet nyelvünkkel megnedvesítjük, akkor igen fényes lesz ; oka abban rejlik, hogy a kép egyrésze a papirfehérnye rétegében van s csak akkor lép előtérbe, ha a fölötte lévő réteget megnedvesítés által világossá teszszük. A réteg megszáradásával a kép élénksége is elmúlik. Ezen segítendök, a fényképészek a képeket 100 s. r. éter- és 1 s. r. fehérviaszból álló keverékkel kenik be; legújabban sajátságos viaszkeverékkel, mely a kereskedésbe cerat, cerotin név alatt fordul elő, fényesítik, azt puha vászon segítségével gyengén rajta szétdörzsölve. Képek fényesítésére használják még a melegített hengergépeket is. Ezek úgy vannak szerkesztve, hogy hengereik borszeszlámpák segítségével bizonyos fokig melegíttetnek s ezek alatt simítják a képeket, Gyakran lehet látni igen fényes képeket, az u. n. emailképeket; e fényt a zselatin adja, A műtéthez szükséges két bádogszekrény, melyeket meleg vízzel töltenek meg; azonkívül bizonyos számú tükör üveglemez (13x8 cmt.), melyeket tollfehér és nyerskollodiummal vonnak be s megszárítanak. A zselatin anyagot úgy készítik, hogy 1 s. r. tiszta zselatint felolvasztanak 8 s. r. vízben egyszerű üvegedényben tüz mellett. A nagyobbik bádogszekrény a kollodiumos üveglemezek előleges melegítésére szolgál, a kisebbik magánál a zselatinirozásnál. Erre egy kemény papirost helyeznek, hogy a lefolyó zselatint felfogja. Ezen előkészületek után egy megmelegített üveglemezt a kis bádogszekrényre visz át a fényképész, azután a fényesítendő képet bemártja a meleg zselatin oldatba úgy, hogy elegendő zselatin-mennyiség födje a képet. Erre ügyesen először egyik élével, azután az egész képet az üvegre ereszti; a két rövidebb élt ujjaival tartván a kép hátát jobb keze közép ujjával simogatja, arra vigyázván, hogy a fölös zselatint s a léghólyagokat eltávolítsa, Ezután a képet egy átnedvesített flanellra üveglemezzel felfelé helyezi s ott hagyja még csak valamennyi képekkel nem végzett. Dolga végeztével a képeket összeszedvén felfordítja s közönséges szoba-hőmérsékletnél megszárítja. 8 —10 óra után a lemezek leszedetnek s kész a fényes kép. Néha domborítanak ily képeket. Ez egyszerű vas-alakítóban történik; az alakító áll egy alsó részből, melyen akkora domborodása van, milyen pl. a mellkép; erre helyezi a képet, a képet kaucsuk lemezzel födi be. Az alsó rész fölött van egy a domborodásnak megfelelő kivágással biró fémlemez, ezt a kaucsukkal befödött képre teszi. Ezek fölött van egy harmadik egyenes vastagabb lemez, vagyis a csukó. A készülék alja hordja tehát a domborodást, közepe a kivájt részt, a felső lemeze a csukója. A készüléket a képpel együtt közönséges sajtó alá helyezi s egyenletes nyomás által a kép kidomborodó lesz.