Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883
— 61 •— Positiv-képeket néha a fényképészek üveglemezekre is csinálnak; ezek az u. n. diapozitivképek. Ezeket részint díszképeknek használják ablakokra, részint laterna magica vagy sztereoskópok számára; néha pedig a végből állítják elő, hogy nagyított negatív-képeket lehessen róluk előállítani. A módszerek, melyek segítségével előállíthatók következők: a) A színes eljárás (Pigment process.) Az eljárás azon alapszik, hogy zselatint tus, szén vagy piros festékkel keverünk, e keverékkel papirost bevonunk, a papirost chromsavas kali oldatba mártjuk, akkor oly sziues réteget nyerünk, mely megvilágítva meleg vízben nem oldódik. Ha e réteget negativ-képpel összekapcsoljuk s a világosságnak kiteszszük, meleg vizben azon helyek feloldódnak, melyek a világosságnak nem voltak kitéve; ellenben a többiek megmaradnak ós mutatják a képet szép árnyalataiban és pedig oly sziliben, milyent a zselatinhoz kevertünk. Rendesen szénképeket szokás előállítani; ezek fentebb említett czélra legalkalmasabbak. Ily papiros már készen fordul elő kereskedésekben s olcsón beszerezhető. Azonban a vízzel való mosásnál könnyen megtörténik, hogy a kép vonalai is elmosódnak vagy legalább szenvednek; a gyakorlatban a színezett papirosról a képet egy más alzatra teszik át, pl. üveglemezre. Ezáltal negatív-kép származik s egyes esetekben ezzel is elérik a czélt; pl. fametszök számára vagy üveglemezekre, mely esetben az üveg hátára kerül a kép. Más alkalmakkor, midőn ily szines képet papírra, porczellánra vagy elefántcsontra akarunk helyezni, akkor még egy áttétel szükséges. Minthogy nem czélom nagyon messzire kiterjeszkedni, csak az üveglemezre való áttételt fogom itt elmondani. A pigment iivegkép előállítási módja következő. A pigment papirost készen szerzi be a fényképész; annak érzék.myítését azonban ö maga hajtja végre azáltal, hogy 4 súly rész chromsavas kalit felolvaszt 100 súly rész lepárolt vizben, ez oldathoz tesz néhány csepp ammóniát. Most az egész oldatot szűrőpapíron egy üvegcsészébe leszűri s a színezett papirost belemártja, azt mindaddig ott hagyván, míg a papiros ujjai közt sikamlós felületet nem mutat, mi körülbelül egy percznyi idő lefolyása alatt bekövetkezik. Most a papirost üvegpálcza segítségével óvatosan kiveszi s kampók segítségével a szárító-zsinórra erősíti; a papiros szabadon függő szélére is kampókat tesz, az alsó kampókat vonalzóalaku léczczel összeköti, hogy így a papirost kifeszítse. A szárító helyiségnek sötétnek, pormentesnek és szellösnek kell lennie. Ha a papiros tovább szárad 12 óránál, ilyen többé nem használható, mert vegybomlást szenvedett. A szárító helyiség hőmérséklete ne legyen több 18° C.-nál. Legjobb a papirost este érzékenyíteni s reggelre alkalmas lesz a kopirozásra. A kopirozás negatív-képről egyszerű másoló-keretben történik. Nem oly egyszerű a kopirozás fokát meghatározni, minthogy a kép itt nem látszik; ez csak előhívás után lesz láthatóvá. A kopirozás tehát sajátságos készülék segítségével az u. n. fotométerrel történik. Ennek leírása e kis értekezés keretén