Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 61 •— Positiv-képeket néha a fényképészek üveglemezekre is csinálnak; ezek az u. n. diapozitivképek. Ezeket részint díszképeknek használják ablakokra, részint laterna magica vagy sztereoskópok számára; néha pedig a végből állítják elő, hogy nagyított negatív-képeket lehessen róluk előállítani. A módszerek, melyek segítségével előállíthatók következők: a) A színes eljárás (Pigment process.) Az eljárás azon alapszik, hogy zsela­tint tus, szén vagy piros festékkel keverünk, e keverékkel papirost bevonunk, a papirost chromsavas kali oldatba mártjuk, akkor oly sziues réteget nyerünk, mely megvilágítva meleg vízben nem oldódik. Ha e réteget negativ-képpel összekapcsoljuk s a világosságnak kiteszszük, meleg vizben azon helyek fel­oldódnak, melyek a világosságnak nem voltak kitéve; ellenben a többiek meg­maradnak ós mutatják a képet szép árnyalataiban és pedig oly sziliben, milyent a zselatinhoz kevertünk. Rendesen szénképeket szokás előállítani; ezek fentebb említett czélra legalkalmasabbak. Ily papiros már készen fordul elő kereske­désekben s olcsón beszerezhető. Azonban a vízzel való mosásnál könnyen megtörténik, hogy a kép vonalai is elmosódnak vagy legalább szenvednek; a gyakorlatban a színezett papirosról a képet egy más alzatra teszik át, pl. üveg­lemezre. Ezáltal negatív-kép származik s egyes esetekben ezzel is elérik a czélt; pl. fametszök számára vagy üveglemezekre, mely esetben az üveg hátára kerül a kép. Más alkalmakkor, midőn ily szines képet papírra, porczellánra vagy elefántcsontra akarunk helyezni, akkor még egy áttétel szükséges. Mint­hogy nem czélom nagyon messzire kiterjeszkedni, csak az üveglemezre való áttételt fogom itt elmondani. A pigment iivegkép előállítási módja következő. A pigment papirost készen szerzi be a fényképész; annak érzék.myítését azonban ö maga hajtja végre azáltal, hogy 4 súly rész chromsavas kalit felolvaszt 100 súly rész le­párolt vizben, ez oldathoz tesz néhány csepp ammóniát. Most az egész oldatot szűrőpapíron egy üvegcsészébe leszűri s a színezett papirost belemártja, azt mindaddig ott hagyván, míg a papiros ujjai közt sikamlós felületet nem mutat, mi körülbelül egy percznyi idő lefolyása alatt bekövetkezik. Most a papirost üvegpálcza segítségével óvatosan kiveszi s kampók segít­ségével a szárító-zsinórra erősíti; a papiros szabadon függő szélére is kampókat tesz, az alsó kampókat vonalzóalaku léczczel összeköti, hogy így a papirost kifeszítse. A szárító helyiségnek sötétnek, pormentesnek és szellösnek kell lennie. Ha a papiros tovább szárad 12 óránál, ilyen többé nem használható, mert vegybomlást szenvedett. A szárító helyiség hőmérséklete ne legyen több 18° C.-nál. Legjobb a papirost este érzékenyíteni s reggelre alkalmas lesz a kopirozásra. A kopirozás negatív-képről egyszerű másoló-keretben történik. Nem oly egyszerű a kopirozás fokát meghatározni, minthogy a kép itt nem látszik; ez csak előhívás után lesz láthatóvá. A kopirozás tehát sajátságos készülék segítségével az u. n. fotométerrel történik. Ennek leírása e kis értekezés keretén

Next

/
Thumbnails
Contents