Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 50 lassanként lerakódik A mosás 2—3-szor ismételtetik. Ezután következik a színezés (Tonen). A színezés porcellán tálczában történik, melyben az u. n. aranyfürdő van. Az aranyfürdő áll aranychlorkalium vagy aranychlornatrium oldatból (1 s. r. só és 50 s. r. viz) és borax vagy fosforsavas nátriumból. Egy ív papirosra számítanak rendesen 3 cc. aranyoldatot és 200 gramm vizet, ehez hozzá tesznek 3'5 grmm boraxot v. fosforsavas nátront kevés vizben (pl. 20 grmm) oldva. Ha a tálczát kissé melegítjük, a chemiai hatás annál előbb áll be; mi abban áll, hogy chlorezüst és fémarany képződik. Az ezüsthöz fémarany társul, miáltal a kép erőteljesebben lép elő. Ha fosforsavas nátront használunk, tehát ha a folyadék savanyu, a kép inkább barna; ha ellenben boraxot, neutrális sót, a kép szép kék-ibolya szinü lesz. Minél tovább marad a kép ez oldatban, annál erősebb lesz szine. Bemártásnál vigyázni kell, hogy az egyszerre történjék, s hogy a fényképész ujja tiszta legyen, főleg alkénsavas nátrontól ment legyen, mert e vegyület kis mennyiségben a képeken 'rozsdaszinü foltokat okoz. A chlorezüst eltávolítása s az ezüstnitrat állandósítása czéljából a kép az aranyí'ürdöböl kivetetvén először tiszta vizbe tétetik, azután alkénsavas oldatba (1 s. r. só és 5 s. r. viz) mártatik. A bcmártásnak egyszerre kell történnie; e folyadékban a kép 10—15 perczig marad, honnét kivéve a mosóba kerül. Aranyfürdő nélkül is lehetne képet előállítani, csakhogy akkor az vörös lenne, mely szili épen nem kedves. Tudományos czéloknál azonban az aranyfürdő el is maradhat. A mosásnak igen tökéletesnek kell lennie. Ha nincs vízvezeték, a vizet 7—10-szer kell megújítani; vízvezetéknél használják a mosószekrényeket. HoJ a városban nincs vízvezeték, legalább a laboratórium számára egy kis víztartót kell a ház padlásán berendezni s csövekkel ellátni. A jól kimosott kép vízből kivéve megy a könyvkötészetbe. 3. A könyvkötészeti hely A képeket most a fényképész itatós papiros között megszárítja. E végből száraz itatós papirost két vagy több ívet helyez el az asztalon és ezekre rakja a képeket egymás mellé; midőn a papír tele van, a képekre megint 2 ív papirt helyez, melyekre újra képeket rak, s így tovább, míg csak el nem fogynak. A fölös víztől megmentvén így a képeket, szemlét tart fölöttük; a kevésbbé sikerülteket kiküszöböli. A hibátlanokat félig nedvesen háttal felfelé fordítván, keményítő ragaszszal bekeni s keményebb papírra az u. n. kartonra ragasztja, E munkát a fényképészek kasirozásnak hívják. A felra-gasztás kis gyakorlatot igényel, de könnyen elsajátítható. A leragasztott képet papíron át egyszerűen, gyengéden lesimítja; gyorsítás tekintetéből (3 sőt 10 egymás mellé fektetett képpel egyszerre is végezheti e műtétet. Midőn a kép megszáradt, bekerül a positiv retusirozó szobába, hol tus, 8 4