Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 21 —• előbb, hogy II. József a német nyelvre vonatkozó legsérelmesebb rendeletét kiadta. Szülei egyszerű s akkor még jó középmódú nemes emberek voltak, mint magától Horvát Istvántól tudjuk, józan értelemmel és szivnemességgel megáldva, kik legfőbb gondjokat gyermekeik erkölcsös nevelésére fordították. Iskoláit ugyanitt az akkor csak öt osztályú gimnáziumban 1794 ben kezdte. Elgondolható, hogy a hagyományos múltú város hatásával és a szülői ház gondos nevelésével az iskolai oktatás szelleme nem állhatott megfelelő arányban. Azon időszak volt ez, melyben a fölvilágosodás tanai, a magyar érzelmű tanítók a legzaklatóbb üldözéseknek voltak kitéve, mikor Kant filozofiája csak azért volt kormányilag kitiltva az iskolából, mert érthetetlen. Mindamellett Horvát a deák nyelvű tanításból is merített annyit, hogy már tanuló korában Ovidius verseit fordítgatta s a magyarok történetének megírásába is belefogott. Mint első eminens és ösztöndíjas tanuló hagyta el az intézetet 1799-ben, mikor a bölcsészeti és jogi tanulmányok folytatására, a szűkös családi viszonyok miatt valószínűleg csekély gyámolítással Pestre ment. Uj világ tárúlt szemei elé. Első gondja volt, hogy megélhessen e világban. Ez időben panaszkodott ugyanis Révai, hogy a sok uzsorás és nagy drágaság miatt éhen kell halnia. Azért míg egyrészt a maga művelésében mértéket nem ismert, más részt arra is törekedett Horvát, hogy mennél szélesebb körben tegye ismertté nevét. Virágot már a fejérvári gimnáziumból ismerte, Révainak csakhamar kegyeibe jutott, a nemzeti könyvtár igazgatójával jó lábon állt, jelesebb társaival szorosabb viszonyt szőtt, eljárt az Eggenberger boltjába, mely akkoriban a tudósok megszokott találkozója volt. Korán ébredt irói hajlama az uj viszonyok között fokozott ingerre talált. Olvasta a magyar költők műveit, lelkesedett a Kisfaludy S., Csokonai, Virág múzsáján, ismerte a klasszikusokat, Ovidiust, Virgilt, kiknek hatása alatt eleinte ő is költői babérok után nyúlt. Az alkalmi költés többékevésbbé sikerült kísérleteinél azonban tovább nem jutott. Mindazáltal szorgalmával és legelső munkálataival rövid idő alatt hírre tett szert, melynek szárnyain 1802-ben Ürményi József, országbíró, mívelt házába került nevelőnek az Ürményi fiuk Vince és Imre mellé. Tulajdonképpen a családnak egyik szeretetreméltó tagjává lett. A főúri ház viszonyai nemesítő hatással voltak a fogékony ifjú lelkére. Már maga az úrfiak mellett elfoglalt tanítói tiszte hozta magával, hogy ezentúl még nagyobb buzgalommal lásson munkához. Mellette az anyagi gondok alól jobbadán fölmentetett, a szülei házat sem kellett terhelnie, melybe a családfő kihaltával a szegénység egyre nyomasztóbb alakjai szálltak. A magasrangú család körében fényt árnnyal vegyítve látott Horvát. Mindkettőből elvonta a tanulságot. Ha a politikai érdekek súlya koronkint elnyomta az országbíró nemzeti érzelmeit, ez fölébreszté az ifjú dacos hazafiságát, ha pedig mint a „Rajzolatok" előszavában írja, hallotta kegyelmes asszonyát, Komjáthy Annát