Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 33 — nem ép egészségű 2) Éptelenből Épte 3) Épteböl Etep 4) Etepböl cum B. Prosthesi Betep 5) Betep-böl P betű felcserélve G-vel Beteg szó kerekedik (I. 302.). Kulats. Kulatsnak az ivás közben ez a szava Kul! Kul! Kid! Ebből vette o. nevét Kulats ats végezettel (III. 214. 1.). Algyu ál és gyű szóból. Ál annyi mint hamis, gyu, gyulád, gyul gyökere. Már pedig álgyu hamis gyúló "és gyújtó fegyver a háborubann I. 148. Iszonyú gyökere íj vagy ív „a régi világban íj, ív, nyil szokta a rossz embereket megijeszteni.. elűzni: III. 51. A Dbr. Gr. szerint is egy család tagjai ív, íj, űz ós iszonyú 270. 1. stb. Lugossy Kassai fönnebbi származtatását gyermekijesztésre valónak nyilvánítja; szerinte Kassaira, a jó öregre, a charisok csak liamiskodva, de nem kegygyei mosolyogtak. Lugossy 1856-iki akadémiai értekezése szerint előzőinél a szócsaládrendszer kimondva, lényege formulázva nem is volt. Előzői e téren elvszerüség hiányában, hol pedig némi következetességgel látszanak viselkedni, tévelvüségben szenvednek. A debreczeni logothéták részint historizáló részint vastagon materializáló etymologizálásba bonyolódtak (L. M. Nyelvészet II. 138—189. 1.). A Lugossy-féle magyar-megyer szócsaládrendszer alapvonalai már Kassainál feltűnnek; itt-ott a charisok őszinte mosolya is felcsillámlik (I. 90—101.). Apad-nak — eped magashangú mása. Agy — fej. Burdi, szeleburdi — szeleverdi (Szeleberdi Dbr. Gr. 284. 1.). Gyúr — feltűr. Harag — méreg. Jámbor — jó ember. Magyar — Megyer. Nap — nép. Sor — szer. Zsák — zseb. Dobra zeni (tótul: jó föld) — Debreczen. Sarkantyú — Lóserkentő. Átsinkozik — esenkedik. V. ö. Nem ácsinkozom a, tiedre én Tompa: Kenyérkő. — ez. V. ö. Budenz M. U. Sz. 763. 1. Zavar — zür-zavar zeher. NB. Mindent egybe zürni-zavarni. Kis Yiczay Adagia 1713. 102. 1. Szigorú — szegény (Mint Budenznél is M. U. Sz. 296. 1.) Y. ö. Járván saru nélkül. Szigorogsz (Sokr.) Aristoph. Felhők. Arany ford. 126. 1. Tzinkos — Tzenk ( franc, cinq; czinkjáték koczkajáték; czinkos eredetileg = koczkás, ma: gonosztevő v. ö. hásártos „lusor" — ma: izgága, czivakodó, veszekedő v. ö. Szarvas czikkét a Nyelvőr XII. okt. füzetében). Tsak ritkán vagyon a koczkásokban gazdag. Kis V. 282. 5