Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 20 — közepén: idegen szó tehát mindaz, mely akár szóképzésileg magyarnak nem igazolható, akár hangtanunk sajátságaival jő ellenkezésbe (lajstrom, pribék). Ilyen esetekben a magyar a kölcsönvevő. Egyébként a kölcsönadás szövevényes eseteivel nem igen bajlódik, nem foglalkoztatja a szavak története, a mint egyáltalán a nyelvtörténet nem, még a hazai sem részesül nála a megillető elismerésben — a HB-beli zumtukhel, hálálnék, paradisumben alakok azt mutatják neki, hogy irója „Magyar nem lehetett" (147. 1.). A Dbr. gr. a hasonló szavaknak lajstromát adván különféle nyelvekből, csak anyagot hord össze. Ez anyaggyűjtésben is van érdem. Az általa csak hasonlóknak jelzett szók közt ma akárhánynál szoros viszonyt ismer a nyelvtudomány. A m. ,király' szó p. nemcsak hasonló a szláv kral-hoz — de eredetileg egy s ugyanazon szó, és pedig szláv szó. Ilyen ered. egy szó csákány és csekan | ircha és gircha (cseh jircha) | patak és potok | pázsit | pohár | ruha és raucho (cseh rouho) | tábor | szoknya és szuknye (soknja) | vánkos és wankus (vanjkus) | zálog és zaloh (helyesebben zalog-u; vö. loziti ponere és za-loziti deponere; A magy. ny. szótára. Bir. Szarv. G. 111. 1.). D. Gr. 348—350. 1. még a Nyelvtud. közi. II. és YI. k. f. i. h. és Nyelvőr XI. k. Nemcsak hasonlók, de egyek a következő magyar-török szavak is: bika — t. buga balta | oroszlán — arszlán | majom | ökör — öküz (csuvas réven) | szakái — zakál j tenger •—dengiz (csuv. réven) ] teve stb. (Dbr. gr. 334—33G. L. Nytud. közi. X. Budenz J. „Jel. Yámbéry A. magy. tör. szó-egy.") Az iijabb nyelvtudomány tehát közelebb járult a szó lényegéhez — itt-ott egyezést lát, hol a Dbr. gr. csak hasonlóságot konstatál — ám amaz egyezés is mi egyéb — az elsorolt példákat értve e helyütt — mint a leglényegesebb hasonlóság ? 2. A Dbr. gr.-ban a mondattan. A Dbr. gr. még nem ismeri a mondatrészeket — eltekintve az egy alanytól, s ezt felismeri akkor is, midőn a főnévi igenév alakjában lép fel: játék tanulni, rút részegeskedni (197. 1). A mondat, (melynek definitióját hiába keressük benne, fajairól meg éppen nem olvashatunk), „mondás" (predikátumául nála az ige mellett járja a tárgyragos szó is: vettem lovat jót (jót lovat praed.) (183. 1.). Egyébként a szóegyeztetés és szóvonzat több pontját tisztázza; ügyet vet az igemódok használatának eseteire; a szórenddel is foglalkozik, s egy-két kifejezést mint sajátságot is érint. Alaktani alaptévedései itt is ott is befurakodnak „Reguláiba" s értéküket több helyt — nem megsemmisítik, de alászállítják. Így, a szóegyeztetés szempontjából, megfelelő alaktani tévedésen alapuló felfogással oldja meg a birtokviszony kérdését. Szerinte a birtokos név „valósággal a második Ejtésbeim áll, hanem hogy annak Jegye az é általszökik a másikba, és annak ragasztékos ereje helyre állvánn, a Húzását elveszti, igy: