Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 28 — Egészen külön álláspontot foglal el Verseghy Proludiumában; szerinte az <^ódilc-féle passivum nem fedezi a punitur-félét, tehát a külszenvedöt, mert „nullum externum agentis respectum involvit" (40. 1.). A szenvedő ige ikes voltát meg-megsérti a Dbr. gr., még visszaható alakjában is (vö. tsalóclj; tsalódjon v. tsalódjék . .), egészben véve azonban megőrzi az ikes jellemet, oly körülmény, mely Révai hálás figyelmét nem kerülhette el Verseghy ellen vívott polémiájában (El. Gr. 1009. 1.), a tsalódék, tsalódandik, verödendik 3. szem. alakokért, úgymond „magnae Viris clarissimis habendae sunt gratiae" (Ant. 1G3—164. 11.). Révai a külszenvedő iránt elfogult némi tekintetben, a mai keresendő neki kerestetendő, querendus, kéretendő petendus, adatandó dandus passiv participiumok; a tisztelendő ,venerandus', becsülendő ,honorandus' előtte „forma vitiosa" tiszteletes és becsületes h. (El. Gr. 770. 1.). „Tisztölendő, szeretendő" R. M. Költ. T. I. 20. 1. A Dbr. gr. csak az u. n. kűlszenvedönek akart ártani a reflexív képzésű szenvedő ige, vagyis a visszaható ige iránti elfoglaltságból, evvel akarta amazt helyettesíteni, s e szerepre a visszaható vállalkozhatik is, bizonyos korlátok közt. Mert hisz a reflexív igéknek második jelentésük a szenvedés (1. Nyelvőr VII. k. 482. 1. „A visszaható igének egy különös használatáról" Sím. Zs.). Reflexa passivákról Révai is szól (El. Gr. 544. 1.). S Barna Ferd. is oda nyilatkozik, hogy az <^ódik ödik belszenvedő olyan, hogy bízvást szélesbre terjeszthetni annak szerepkörét (Nytud. közi. VII. 367. 1.). A Dbr. gr. e szerepkört igen is tágasnak jelöli ki, egyszóval túloz, innen tévedése is. Az igazság érdekében említésre méltó körülmény, hogy az u. n. caus. —• helyesen mom. — képzővel kombinált reflex-passiv igét (csalatódik) a Dbr. gr. nem szentesíti mint tant, nem is ajánlja. Nem tagadhatni, hogy találkozik efféle: ,egybeszerkesztetö(lnek

£ a ráfogott csalatódik analógiájára, de e képzést sehol sem törvényesíti a Dbr. gr., nem csinál belőle regulát. Gyér használatával legfölebb példát ad reá. Gyarmathyra inkább illik e vád. Am álljanak itt ez adatok az elöljáró beszédből és a gr. elejéből: vevődött (XVI), adódnak elő (XX, XXVI), fordítódott könyvek mondódik | öntődik J belé tevődjön | neveltetett (XXIII. 1.) | küldödtek | nyomtatódhattak (XXVI) | készítődnek | itélödnek | Helyheztetőd jenek (1. 1.) neveződtek | tagadódhatván | nyomtatni (3. 1.) említödött | mondódott kihagyódott j íródjon (5.1.) | jegyzödött tevődnek j szorítódjanak | tartódhatik | külömböztctőduek (11. 1.) kipótolódik | vétetödnének (15. 1.) húzódik [ | találódnak [ gondoltatnak (18. 1.) megkülömböztetnek (19. 1.) öszveszerkesztetnek (20. 1.) intéztetik (21. 1.) | feltaláltatnak (23. 1.) nevelődik | tevődhetik... Gyarmathynál: vétetődnek (73. 1.) megmutatódni (37, 111. 1.) emlékeztetődnének (311. 1.) stb. 4. A Dbr. gr.-ban az alapszó állapítja meg a képzők fő kategóriáit. M