Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 29 — A Proludium e szempontot mellőzi s e mellett ilyetén határozó képzői is vannak: sza, sze, ládsza, nézdsze. Gyarmathy rendszerénél kezdetlegesebb alig lehet; szóképzéstanában a valóságos képző és a rag korlátai leomlanak, a rag a képzővel egyaránt jelentésmódosító erőre kap; egyazon nevet is nyer a képzővel: „végezet". A -vá, -vé; -ul -ül; -n (szépen, házon), -stól (fiastól) egyenjogú az i-, <^ás,és; -ság, -ség; -ár, -ér; tyú, tyű-féle képzőkkel (Nyvm. I. 90—91. és 311—312. 11.). Beregszászi elkülöníti ugyan egymástól a névszóképzést és igeképzést — de az alapszóra még nincs tekintettel (Vers. 37—-48. 63—69. és 101 —113. 11.). A Dbr. gr.-nak, tudjuk, a képzők funktiójára nézve s általán a képzőkre kétféle mérlege van. Az újabb képzésnél szigorúan meglatol mindent: az alapszót, a képző szokásos jelentését és használatát. A meglevő, régi nyelvkincs tényeinél e szempontok szigorúsága enyhül, sőt el is oszlik; a gyökér egytagúsága a szentesítendő dogma, a képző funktiója itt már mellékes momentum, ám azért erre is vet ügyet. Révai is tanítja, hogy „in lingua nostra radices primae partém maximam monosyllabae sunt" (Ant. §. 122.). A szóképzésből legtöbbet Antiqu.-ben nyújt; ez kerek egész nem lehet, hiszen a HB. szolgáltatta alakokkal kapcsolatos szóképzési esetekre vonatkozik. Hogy Révai sem idegenkedik a gyökérbeli egytagúságtól, az elvont gyökerektől, arról leginkább Antiqu.-beli szótaglalása tanúskodik besze: beszól | táp alimentum: táplál (84. 1.) |sege: segél (248) nyu „protensio" „porrectio" — nyul, nyújt | gyii conventus, congregatio — gyül, gyűjt (153. §.) | ik „loci occupatio, in gressus in possessionem" : iktat | ok: oktat (180. §.) j or: ország (156. §.). Beregszászi nem metsz ennyire a szó testébe; nem vallja a gyökér egytagúságát, innen az alapszó nála általán konservált hangalakú szó fon: fonák j járom jár-ból | bajnok : baj | paraszt -por.. csakhogy ö meg a képzőket nem nézi többnek mint Servil-buchstaben-nek (Yers. 38. és 101. 11.). Hogy Beregszászi képzőül általán mássalhangzót választ el, ez első tekintetre haladásnak tetszhetik. 0 azonban mégis csak korának színvonalán áll. E többnyire mássalhangzón kezdődő képzőknek az alapszóval való egyesülését nála egy harmadik, tehát mind a töalak, mind a képző hanganyagától külön vált elem, egy-egy magánhangzó eszközli (38. 1.). Maga Révai is hangzósaknak veszi fel a képzőket: a causs. k. et: ég: éget (Ant. 242. 1.) | <^ad, ed denom. k. ár: ár-ad; víg: víg-ad; tam „ortus, oriens: tám-ad (u. o. 243. 1.) n. possessoris-féle k. as, es, ös (199. 1.). Az alapszó, a töalak biztos ismerete egyiknél sincs meg. Innen sem a tőalakkoz, sem a képzőhöz bizton nem számítható elemek a Dbr. gr.-ban „közbejáruló betűk", Beregszászinál segédhangok, Révainál euphonicus hangok néven szerepelnek. Révainál általán nagy szerepe van a congrua vocalisnak. A leszen- teszen-félékben az sz is csak consonans euphonica (Ant. 189. 1.). Az említett leszen- teszen-féle igék mind a ragozás, mind a képzés terén sajátos hangalaki módosulásokat tüntetnek fel.