Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 27 — különböztetvén meg az e. 2. személyrag tekintetéből: I. látsz, II. látod, III. látlak, IV. láttatol (Nyvm. 197.). íme a Dbr. gr. „tsonka formája" a Gyarmathyféle III. foglalásra húz. — Vö. Pereszlényi négy conjugatióját C. Gr. 459—460. 11. Beregszászi határozatlan igeformája a megrövidült verbum substantivum — vagyok-által készül — így fejlik elő a Dbr. gr. segítékes formája is; — Beregsz. a tanítlak-féle alakot személytelennek veszi s e részben a Dbr. gr. mögött áll; a határozott formánál meg az igetöhöz szintén a névmásokat járultatja (Yers. 127. 1.). Az ikes igéket általán csak mint középszenvedőket ismeri a Dbr. gr. Az ikes igéhez, mint ilyenhez, hozzá köti a szenvedés fogalmát; s a szenvedés hozzáfüzödő képzete adja meg az ilyen igének azon jogcz met, hogy a rendes szenvedő — csalódom, -1, -ik — módjára ragoztassék. Az ,eszik' igében p. nincs meg e passiv értelem, — s nézzük meg csak ragozásbeli paradigmáját: Leg. f. 1. sz. evék; 2. sz. evél, 3. sz. eve. Evék és nem evém; -m szrag a ragasztékos ós ettől a szenvedő igeforma sajátja lévén. Az ikes igék csak azon részének kegyelmez a Dbr. gr., melyek a passivitás egise alá rejtőzhetnek. Verseghy már Proludiumában elkülöníti a forma demonstratívat (tárgyas igealakot) a planatól. A -k első személyrag. Hibás tehát egyék, pro egyen, ütközzék, pro ütközzön (70. 1.). Yisszaélésekül tekinti az efféléket: eszem, evém, enném (72. 1.), hiszen csak a tárgyas alak mellett jogosult az -rrc. irom (50. 1.). Yerseghynél a forma demonstrativa, Gyarmathynál a meghatározott igeforma áldozatjai az ikes igék. A Dbr. gr.-ban szintén áldozatok az ikes igék — a zsarnok csak nevet cserél — ragasztékos formának hívják. Beregszászinál is hanyatlik az ikes igék tekintélye, a tselekve és tselekede 3. szem. ezt mutatják, nemkülömben azon körülmény, hogy az -ik szragot a semipassiv jegyeül nézi (Yers. 100. 1.). A szenvedő igét illetőleg a Dbr. gr. látódom és láttatom-féle alakot szentesít. Inkább hajlik az elsőhöz, de azért a másodikon sem ad ki. Alsóbb rangfokozatot jelel ki számára — ennyit tesz rovására. Magyar vagy nem magyar eredetét nem fürkészi, a magyar nyelvszellem terméke lehet, de ö nem tud rokonszenvezni vele; ritkán használja, mellőzi, mostohán bánik vele — de életben hagyja. — Ma is a debr. nyelvjárásban a szenvedő igét mindig visszaható pótolja: eladódik, megverödik, csinálódik 1. Nyelvőr IX. k. 205. 1. Gyarmathy sokkal szigorúbb az u. n. külszenvedő ige ellen; sőt magyar eredetében is kétkedik (Nyvm. 159, 160. 1.). S már nála is elenyészik a vonattatik és vonódik v. vonul, mosattatik és mosódik, liuzattatik és húzódik közti külömbség „mindeniknek csak egy a jelentése" (Nyvm. 175. 1.). Beregszászinál a hallatik verettetik mellett egyformán jó szenvedő igék: hányódik, vetődik, verődik, jactatur, verberatur (Vers. 101, 102. 11.). 9*