Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 80 — gel Dániában és Meklenburgban fönnmaradt a legújabb időkig. Hamburgban és Lübeckben pedig napjainkban is használják. A 14-ik század második felétől Németországban a font pénz számitás háttérbe szorult, s inkább a forint (Gulden) használtatott. Ezen szó onnét vette nevét, hogy az egy arany forintot (Goldmünze) jelentett, innét Gulden. Kezdetben font és forint egyenlő jelentésűek voltak, a forint szintén fölosztatott 20 schillingre s egy schilling 12 pfennigre. Későbben a schilling helyett a garas név lépett előtérbe, ekkor a forint fölosztatott 20 garasra, a garas elnevezés megmaradt egész napjainkig. A megelőző századokban a 12, 13-ik század folyamán a schillingek vagyis denárnok mind finomsági tartamban, mind nagyságban annyira megkisebbíttettek, hogy a 14-ik században majdnem minden értéküket elvesztették, egy igen vékony kis ezüst pénzzé változtak át. Francziaországban ezen vékony dénárok helyett vastagabbak verettek, ezek ellentétben a vékony dénárokkal nummi grossi-knak neveztettek, s miután ezek először IV. szép Fülöp alatt 1285-ben Tours városban verettek, grossi Turonnenses vagy gros tovrnois hivattak, innen gros vastag, garas nevet nyertek. Némelyek állítják, hogy II. Venczel alatt Prágában 1296-ban verettek volna először garasok. A 15 ik század kezdetén a Tallér elnevezés és tallér pénzszámitás jött életbe. Ezen elnevezés a Csehországban lévő Joachimisthal ezüstbányáktól származott, a honnét az ilynemű ezüst pénzek Joachimsthaler, vagy rövidebben csak Thaler (tallér) nevet nyertek, ezen ezüst pénzeknek értéke egy akkori rajnai forinttal volt egyenlő. Tallér és ezüst forint súlyban és finomsági tartamban kevéssé különböztek egymástól. A tallérok később minden ezüst pénzeknek mintáiul szolgáltak, a franczia Ecu, az olasz Scudo, a spanyol Escudo, a hollandi Daalder, a későbbi amerikai Dollár, mind a tallértól származnak. A 16-ik század közepéig a pénzügyben határtalan zavarok uralkodtak mindenütt, de főkép Németországban, hol a német császároktól nemcsak egyes városok, hanem még a kis fejedelemségek is pénzverési jogokkal ruháztattak föl. A pénzügy emberei akkor még az államadósság rendszerét nem ismervén, a pénzsovár és nyerészkedő fejedelmek folytonos pénzzavarukban ahhoz nyúltak, a mi hozzájnk legközelebb volt, t. i. a pénz megrontásához, a pénzeket silány béltartalommal hozták forgalomba, ezt a szegény alattvalók csak akkor vették észre, midőn már késő volt, az igy megrongált pénz nem talált utat egyik tartományból a másikba, sőt még ugyanazon város vagy tartomány lakói sem fogadták azt szívesen egymástól, ennek folytán az amúgy is hiányos közlekedést, kereskedést a rosz pénz még nehezebbé tette, s végtelen sok zavarra adott okot. A fejedelmek élükön magával a császárral többször megkísértették e