Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 65 — emeli. Az annyira félt áremelkedés korunkban leginkább csak a legszükségesebb élelmi szerekben s gazdasági terményekben érezhető, ezekkel szemben azonban sok más tárgynak ára, melyek gyárilag, gőzerő segélyével s gyorsaságával készíttetnek, tetemesen alábbszállt. Végre az aranytermelés olcsósága ott, hol azt könnyen nyerik, egyensulyoztatik az élelmi szerek, munkaerő s műszerek drágasága által; a mint a földfölületéről a található arany eltűnt, a föld mélyéből szedett nemes érez a termelés nehézsége által drágittatik. Igen helyesen mondja Tooke, hogyha azon költségeket, melyekbe a számtalan munkások szállítása azon gazdag aranytermelő vidékekre került s az ott elfogyasztott roppant drága élelmi szereket és drága eszközök értékét összeadjuk, valóban az egész vállalat nem mutat föl oly nagy nyereséget. Ha tekintjük a nemzetgazdászati előhaladást, melyet a művelt nemzetek az utolsó évtizedek alatt az ipar és kereskedelem minden ágában tettek, akkor bizvást elmondhatjuk, hogy az európai és amerikai nemes érczpénzforgalom, mely noha 26 ezer millió frankot tesz, nem áll aránytalanságban a nemzetek gazdagságával, sőt inkább a nemzetközi forgalom még több aranyat is elnyelne anélkül, hogy a sokak által félve emiitett értéktelenedés bekövetkeznék. Ha szemügyre vesszük az osztrák-magyar monarchia költségvetési előirányzatát az 1879-ik évre, a szükségletek s kiadások összege tett 411,084,050 forintot, a födözet pedig 395,776,310 frtot, mily tetemes összeg pénz ez oly államban, hol a szegény magyar nép közöl a legtöbb áttengi életét anélkül, hogy aranyat csak látna is, nemhogy még birna. Az európai nemzetek gazdagságára vegyük figyelembe itt csak a következő adatokat. Az angol nemzet összes' vagyonát 250,000 millió frankra becsülik, és az évenkinti pénzforgalom mennyiségét 500,000 millió frankra teszik. Az európai vasúthálózatnak hossza 1877-ben tett 152871 kilometert, vagyis 20 ezer mérföldet, ez legkevesebb 80 milliárd frankot képvisel, a melynek 5

u/o-es jövedeleme tesz 4 ezer milliót, vagyis négy milliárd frankot, ha hozzá számítjuk még a kőszén-, vas- és sóbányák értékét, melyeknek évi jövödelme 3 ezer millió frankra tehető, valóban csak csodálkozással gondolhatunk e nagy értékekre. A mily arányban nőtt azonban az iparüző nemzetek jóléte és termelési képessége s még most is folytonosan emelkedik, oly arányban szaporodtak ugyanezen nemzeteknek kiadásai és szükségletei is, s ha ezeket is figyelembe vesszük, korántsem tüntetnek föl valami örvendetes képet. Annélkül, hogy a jelen politikai és társadalmi viszonyok fejtegetésébe bocsájtkoznának, csak egyszerűen megemlítjük, miszerint a berlini Central Archív nyomán az összes európai népek államadóssága tett 1874-ben 102 ezer millió frankot, melynek 5