Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — Abdomelik és Ali ben Izsa arab mathematikusok vezetése alatt Mesopotámiában Sinear síkján a földkerület meghatározására egy fokmérés történt, melynek eredménye nem igen áll távol az ujabbkori leghíresebb méréseknél, Eratosthenesét pedig pontosságban messze túlszárnyalja, ük ugyanis egy fok hosszát 56

2A arab mérföldnek találták, ez körülbelül 58,700 franczia öl (toise) és igy ezen meghatározás a foknak valódi hosszát csak mintegy 1500 öllel haladja meg. Ezen mérés után ismét szünet állott be s csak mintegy 700 évvel később kisérlé meg Fresnel János a délkör hosszát egy sajátságos módon meghatározni. Fresnel János XIV. Lajos orvosa 1525-ben Párizsból egész Amiensig egy foknyi ívnek hosszát következőleg határozta meg. Kocsijára oly készüléket alkalmazott, mely a kerék fordulási számát egész ut alatt jelölte, igy a fordulások számát a kerék kerületével megszorozván megkapta az ut hosszát, mely 517.070 ölet (toise) tett. Ezen mérés noha föltűnően megközelíti a tudományos uton tett méréseket, inkább csak a szerencsés véletlennek köszönhető, bizonyítási erővel azonban nem bír. Ismét 100 év múlt el anélkül, hogy a fokmérés vagyis a földnagyságának meghatározása előbbre haladt volna. Az eddig használt mérési módszerek szerint két helyet vettek föl, melyek ugyanazon délkör alatt feküdtek, s azoknak egymástóli távolát fokokban, vagy a fok részeiben igyekeztek kifejezni s azután azt hosszmértékben átszámítani, ezen mérési módnál azonban a tökéletes pontosságról szó sem lehetett. A hollandi származású Snellius tette az első okszerű fokmérést a föld nagyságának meghatározására, ő ugyanis megmérte az északon fekvő Alkmar Leyden és Berg-op-zoom közötti délkörívet fokokban. Fölvett Leydennél egy alapvonalat, azt pontosan megmérte s ezt mintegy háromszögnek alapvonalát tekintette, megmérte továbbá az ezen vonalon fekvő két szöget, ezekből s az ismert alabból a három szögtan szabályai szerint kiszámította a másik két oldalt; a talált vonalok közül egyet ismét alapnak vett föl s a számítást a fönnebbi módon folytatta, ezen műtéteit addig ismételte, mignem a két helynek távolát ily háromszögelési táblázat által össze nem kapcsolta. Ebből kellett volna a két helynek egymástóli távolát pontosan meghatároznia, azonban számításába sok hiba csúszott be részint a logarithmusok hiánya, részint a méreszközök tökéletlensége miatt; midőn ő a háromszögellési módszert egész Mechelnig akará kiterjeszteni, munkálkodása közt utolérte a kérlelhetlen halál. Noha Snellius nem is mutatott föl meglepő eredményt, (ő egy fokot 55021 toisnak talált.) de mérési módszere fönnmaradt s tulajdonképen ő volt megalapítója a háromszögellési módszernek, melynek alapján indultak meg a későbbi földmérések.