Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — ványt tett a különböző mértékek eltörlésére. Az indítványt Talleyrand a nemzetgyűlés elé terjesztette s Bonnai előterjesztése nyomán a nemzetgyűlés a királyt kérte föl, hogy egyetértve az angol királylyal közösen tegyenek lépéseket a természetes mértékrendszer megállapítására. Ekép a két fejedelem kezdeményezése folytán a franczia akadémia és a londoni tudós társaság küldöttei együttesen foglalkoztak egy nemzetközi mértékrendszer megállapításának fontos ügyével. E küldöttségnek feladata lett volna a másodpercz ingára (északi szélesség 45° alatt) alapítani egy változhatlan mértékrendszert. A két nagy nemzet küldötteit azonban, noha egy közös czél elérésén fáradoztak, különböző indokok vezérelték. Az angolok ugyanis nem akartak lemondani az ingamérték eszméjéről, szóval előtérbe hozták az angol dicsőséget, a francziákat ellenben azon nemes eszme vezérelte, hogy a fölállítandó mérték ne legyen nemzeti, hanem nemzetközi vagyis azt minden nép saját mértékrendszerének tekinthesse. Nem tudván megegyezni, a franczia akadémia küldöttei: La Place, de Borda, Lagrange, Monge és Condorcet, kik e tárgyban véleményadással bízattak meg, elváltak az angoloktól, végleg elvetették az ingamérték eszméjét s a föld nagyságát tették a fölállítandó mértékrendszer alapjává. * * Fokmérés azaz a föld nagyságának meghatározása. Mielőtt az uj mértékrendszer történeti kifejlődését s megállapítását tovább tárgyalnók, szükséges előbb némelyeket a földnagyságának meghatározásáról előre bocsátanunk. A föld nagyságának meghatározása már az ókorban foglalkoztatta a tudósokat, koronkint tettek is kísérleteket annak meghatározására, sőt még jelenleg is fáradoznak annak minél pontosabb megmérésén. Már Pythagoras és Aristoteles bebizonyították, hogy a föld gömbalaku, a föld nagyságát tehát fokokban kellett kifejezni, igy az egész föld nagyságának meghatározására egy fok hosszát kellett meghatározni. Eratosthenes görög tudós kisérlé meg legelőször a fokmérést s ez tette nevét halhatatlanná. Eratosthenes az alexandriai iskolának nagyhírű tudósa Kr. sz. e. 276—192. élt, felügyelője volt a híres alexandriai könyvtárnak, e tisztséget élte szomorú végéig viselte. Életuntságból önkénytes halállal mult ki 84 éves korában. Ő fokmérési vállalatát egy észleletre alapitá; Syenében felső Egyptomban ugyanis egy mély kút feneke a nyári legmagasabb napálláskor délben a naptól tökéletesen meg volt világítva, ebből következteté, hogy Syene az északi azaz ráktérítő alatt fekszik. Ugyanazon napon ő Alexandriában, mit hibásan vett föl ugyan azon délkör alattinak, egy skaphiumot (gömbcsészét)