Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

71 — többé nem ujítatott meg s a nélkül, hogy a gubók beváltásáról gondoskodtak volna, ezek elárusítása nagy nehézségekbe ütközött, melyek nevelve a reá következő mozgalmas években beállott zavargások által, a hazai selyemtermelés gyors hanyatlásnak indult. 1852-ben megszűnt a sopronmegyei, 1853-ban pedig a szegszárdi társulat selyemtermelési működése. — A.z ezek után beállott korszak sem ápolta azt, minthogy a lombard-velenczei selyemtenyésztésben a nyers anyagot illetőleg még biztos forrással birt Csak miután e két olasz tartomány a birodalomtól elszakadt, kezdték újra a ügyeimet reá fordítani. — A hernyókór miatt elpusztult belfajok megújítására idegen, jelesen japáni selymér-peték hozattak s ingyen osztattak ki; utóbb nagyobb szederfa ültetvényekre és kitünőleg kezelt selyemtenyésztésre tűzettek jutalmak, de a termelés a helyett hogy nőtt volna, egyre fogyott; ugy hogy mig 1840 — 1846-ig terjedő időközben 6T>00—7000 mázsára ment az évi gubó-termelés, 1860— 1866-ig alig ment többié 300 mázsánál. — A hanyatlás főokát az időjárás mostohasága, főleg a hernyó betegségén kivül leginkább a gubóértékesítés körüli nehézségekben találják. — Van ugyan jelenleg Szegszárdon az 1872-ben felállított országos selyemtenyésztési felügyelőség, melynek hivatása a termelőknek utmutatásul szolgálni, az el nem árusítható gubókat méltányos áron beváltani, a szükséges petéket termeltetni, mindazáltal bár ez utóbbi czélnak az intézet lehetőleg mégfelelt, 1873-ban majd 3000 lat petét termeltetvén a közönség számára, de azon feladatának, hogy az el nem árusítható gubókat váltsa be, korlátolt pénzforrásai miatt nem képes megfelelni : ugyanazért az országos magyar gazdasági egyesület azon van, hogy e czélra részvény társulatot hozzon létre. — A szederfa ültetvények ugyan még több megyében fennmaradtak, de maga a tenyésztés megszűnt. — Sopron-, Vas-, Tolna-, Bácsmegyék, Slavonia, a Végőrvidék s a Királyhágón túli némely vidékkel együtt, melyek egykor a haladásnak induló selyemtenyésztés főszékei valának, ma ezen hasznos iparág nagyon kezdetleges képviselői.— Hogy mennyire megy jelenleg az évi gubótennelés, bizonyosan nem tudhatni, a „Honismertető" 8000 mázsára teszi, mely ha való is, korábbi haladásunkkal szemben, s a Magyarbirodalom kedvező termelő viszonyaival, igen csekélynek mondható. — Fájdalom, hogy százados törekvések után oly gazdasági ág, mely beruházásokat alig igényel, mely a gazdának munkásságát csak rövid időre veszi igénybe, s mellékfoglalkozásképen a család nagyja s apraja által egyaránt űzhető, mai napig sem képes azon színvonalra emelkedni, melyben már a negyvenes években állott! Lajtán túl csak déli Tirolban és Isztriában s némileg Dalmáthonban űzik a selyemtenyésztést; a többi örökös tartományok termelése nagyon csekélynek mondható. Az ottani összes gubótermelés 187!-ben 45,454 mázsára