Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 27 — életben vannak még, midőn ivadékuk a pete-állapotot elhagyja, hanem még azután is gondozzák azokat; például az o 11 a (Forficula auricularia L.) petéit nagy kitartással kikölti s azokat gyakran óránként testével betakarja. De Geer

1) kitűnő entomolog egy alkalommal az ollát ily helyzetben találván szelenczébe tette, melybe egyszersmind a petéket is beleszórta. A gondos anya azonban mindannyit ismét egy rakásra hordván, a költést tovább folytatta. Ugyan De Geer beszéli, aszürkepoloskáról (Cimex griseus), hogy 30—40 tagból álló ivadékát legkiválóbb figyelemmel gondozza, velők jár mint tyúk csirkéivel, s egy pillanatra sem engedi azokat szemei elől távozni. Midőn De Geer, egy tudvágyó természetbúvár kegyetlenségével egy ily nyárfaágon tartózkodó család csendes nyugalmát háborgatná, a hű anya legnagyobb aggodalomba jött, s épen nem távozott, bár menekülhetett volna, hanem folyvást családja körében maradva szüntelen szárnyaival verdesett, mintha ezt védeni akarta volna

2). Bámulatos művészi ösztönnel párosított legnagyobb önfeláldozással gondozzák azonban ivadékaikat a társaságban élő rovarok, minők a méhek, darázs ok, poszorok s hangyák. Legismertebb s egyszersmind legfontosabb a mézelő méhek életmódja s állami berendezése. Ezen rovarok közt vannak nőstények, Iliinek s dolgozók. A dolgozók nemre nézve nőstények, elkorcsosult petefészekkel. Ezek az állatállam legkisebb termetű tagjai hosszúkás testtel (15 m. m.) majd háromszögű fej-, s tizenkét izü törött csáp-, előrenyúló fogatlan rágonyok-, hosszú szőrrel mezeit nyelv- s sajátságosan képződött hátsó lábakkal. — Ezeknek szárai ugyanis, mint fönebb mondatott, külszinökön szőr- és sertével körülvett mélyedéssel (kosárka) birnak. A lábtő első izén van az u. n. kefe, mely sorokban álló sertével van berakva, s mely a virágpor összegyűjtésére szolgál, melyet a méh kosárkájában magával tova szállít. — A viasz a táplálék átalakulása után készül s azt a méh a potroli középgyürüi közt apró táblácskákban kiizzadja.— A dolgozók reczés-szemei egymástól elállanak, s egyenes fulánk-hüvelylyel birnak. Ezen osztály az egész nyáron át viasz- és mézgyűjtéssel foglalkozik, s gondoskodik a nőstény vagy királyné s a himek vagy herék fenntartásáról, eteti s ápolja az álczákat, készíti a lépet, s ennek sejtjeit mézzel megtölti, mely téli tápszerül szolgál. A himek vagy herék nagyobbak mint a dolgozók, széles fej, nagy s a homlokon érintkező szemek, igen kurta nyelv, 13 izü csáp, hosszabb szárnyak, kosárka- s kefenélküli lábakkal birnak, s fulánkjok nincs. A herék csak nyáron át, aránylag csekély számmal (6—800) vannak jelen a kasban, csak az élvezet szabadságával birnak s mitsem tesznek; ') De Geer Káról báró 1720 — 1778., Linné tanítványa, svéd Réaumurnak is neveztetik. A család Gusztáv Adolf korában vándorolt Hollandból Svédországba s a bányászat, különösen a vastermelésnél kifejtett munkássága miatt nemességet nyert. 2) V. ö. Dr. Bach többször idézett müve 87. 88. 1. 12*