Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 21 — állapot. A pete alakja a rovarok osztályánál is rendesen göinb vagy tojásdad; találhatók azonban lobor-, henger-, körte-, buzogány-, dinnye-, lencse- stb. féle alaknak is. Némely peték hosszú, egyenes vagy rövid, hajlított nyéllel vannak ellátva. Felületüket illetőleg rendesen simák, néha bibircsek-, tövisek- vagy szemcsékkel borítvák. Szinre nézve nem igen változók; fehér, zöld, sárga a főbb szin, igen ritkán barnaszürke-szinüek vagy sávoltak. Nagyságra nézve soha nem nagyobbak egy kendermagnál. Némely rovarok egyenként szórják el, mások rendes vagy rendetlen halmazokban rakják petéiket, de mindenkor oly helyekre, hol a kikelendő ivadék könnyen táplálhozhatik. A petéből kikelt rovar élte második időszakában az álcza állapotba lép. Az álczák a legtöbb esetben szüleikhez épen nem hasonlók. Minthogy pedig az álczák tartózkodási lielyök s életmódjoknál fogva egymástól nagyon külömböznek s minthogy némelyek közölök vizben, mások földben, mások ismét növényen vagy állaton, vagy ezek belsejében élődnek: ugyanazért elnevezésűk is változik. Sok esetben az álczák hosszura nyúlt, többé vagy kevesbbé gyürüs alakú férgeknek mutatkoznak, melyek látszólag fej- s lábnélküliek, mint a legtöbb két s hártyaröpü álczája, s ezek 11 yüvek vagy kukaczoknak mondatnak; vagy világosan kivehető fej-s hat lábbal birnak, melyek valódi álczáknak vagy paj or0k n ak neveztetnek; mint a legtöbb téhelyröpüek álczái; azokat azonban, melyek hatnál több, de tizenhatnál kevesebb lábbal birnak, hernyóknak mondjuk, melyek lepkékké változnak. Egy lepkefaj (Geometridae) hernyójának három hasgyürüjén a lábak hiányozván, boltozott háttal kell másznia s ivet alkotnia, hasonlólagj mint midőn ujjainkkal arasztolunk, azért ezeket mérészeknek nevezzük. Azon álczák pedig, melyek több mint tizenhat lábbal birnak, például a levéldarázsok (Tenthredonidae) álczái, álhernyóknak hivatnak.Mindezen álczák a teljesen kifejlett rovarhoz épen nem hasonlítanak, ugyanazért tökélyetes átalakulásuaknak neveztetnek. Az álcza-elnevezés (larve) onnan eredt, minthogy sok rovar teljes kifejlődésében inkább ismeretes levén, fiatal korában mintegy álczázott, átöltözködött. Némely, de nem épen gyakori esetben, a petéből kikelt ivadék szüleihez látszik hasonlónak, csakhogy sokkal kisebb csápjai s lábai nem egészen fejlődőitek s szárnyai hiányoznak, mint azt a félröpiiek-, tücskök-s sáskáknál látjuk. Ezt tökélyetlen átalakulásnak nevezzük. A tökélyetlen átalakulásu rovarfaj kevés s csak '/so részét teszi az összes rovarfajnak '). Az álczák teste, mint tudjuk, rendesen lágy kiilvázzal van fedve, mely 13—15 gyűrűből áll, melynek elseje képezi a szájat szerveivel, az utolsó gyürü pedig az alfelet. A testgyürűkön oldalvást vannak a nyilások (stigmata) elhe') V. ö. Leunis Zool. 420. 1.