Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 18 — egészen átjárnák s átszőnék '). Lélekzés által a lég a tor- s potrohgyüriii közti oldalnyilásokon — stigmata — ki- s bejő a rovar testébe. A nagyobb rovaroknál ezen oldalnyílások könnyen felismerhetők, a kisebbeknél górcsövet kell használni. Ha egy rovart borszeszbe teszünk, ez behat a lődörökön át s a lég kis hólyagocskákban jő ki az oldalnyilásokon. — Ezen oldalnyílások széle néha szőrök, fogak s külömbféleképen alkotott lemezkékkel bír, melyek a por s más idegen tárgyak eltávolítására szolgálnak. Ezen függelékek némely, vízben élő rovaroknál megnyúlt lélekzési csővekké hosszabbodnak, melyek vége a víz felületéről mindenkor kilátszik, mint például a bukálynál (Nepa cinerea L.); más vízi rovaroknál a hiányzó oldalnyílások helyett a test néhány izén lemez- vagy fonalalaku nyúlványokat — kopoltyúkat találunk, melyekben a lődörök igen finoman elágazvák. Ez esetben a rovarok — vizzel elegyedett levegőt lélekzenek, mint a kérészek vizben élő álczái. (A teljesen kifejlett rovarok közöl egy sem lélekzik kopoltyúk által.) Végre más vizi rovarok lemerülésök alkalmával levegő-készlettel látják el magokat, melyet vagy röptyüik alatt, vagy pedig testök szőrei közt visznek magokkal. A rovarok lélekzése tehát nem ugy, mint a tüdő s kopoltyúkkal lélekző állatoknál, egyedül a mell- s légcsőre szorítkozik, hanem a test minden szerveiben elágozik, hihetőleg azon okból '• hogy a test nedveit vegyileg átváltoztassa s tisztítsa. Az el nem használt lég azon uton, mint jött, a testből kitakarodik. Ki a légcsővek finom elágazásáról meg akar győződni, annak csak egy légy belét kell a potroh végéről kihúznia s górcső alá tennie. A nagyobb rovaroknál a légcsővek elágazása szabad szemmel is könnyen felismerhető. A nagyon apró s gyengéd rovaroknál a légzést az egész test felülete eszközli. Ha a légnyilásokat mézgával beragasztjuk vagy betömjük, a rovar azonnal elvész 2). e) Az emésztési készülék épen oly változatosságot mutat, mint a szájrészek alkotása; tehát az életmód szerint változik. Átalánvéve az étcsőt három egymáson fekvő hártyaréteg képezi, mely a lapos testii rovaroknál majd egyenes, a hengeralaku s vastagabbaknál pedig tekervényes; s három-, öt és sőt nyolczszor is hosszabb mint az állati test; a húsevőknél rendesen kurtább mint a növényevőknél. Mindig a test közepére van helyezve az ideg duczláncz fölött s a szájnyílástól a potroh végéig terjed. A szájnyílásnál kezdődő rész, — melybe néhány nyál- vagy némely hernyóknál szövő mirigy nyílik,—a tölcsér alakú garatba vezet s azután a hengeres bárzsingba megy át; ez rövid és szűk azon rovaroknál, melyek lágy és folyékony tápszerrel élnek, néha azonban a lepkéks hártyaröpüeknél egy begynemü szélesbiíléssel vagy szivó gyomorral bír, melyet az illető rovarok kitágíthatnak s tulajdonképen szívhatnak és szivatyuz') V. ö. Dr. Bach 14 1. 2) V. ö. Giebel Zoologie 391. 1. dr. M. Bach többször idézett müve 15. 1. s Leunis Synopsis der Nat. der Thierreichs 323.