Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

ződnek, melyek széleiknél szorosan egyesülnek s ez által cső alakú pödrött orrmányt, az u.n pödörnyelvet képezik, melynek tövén két kis, alig észrevehető falám függ. A pödörnvelv hegyét sokszor erős serte idomú szervek fegyverzik, melyek a virágok édedényei felmetszésére szolgálnak. A szabaddá lett virágnedv azután a pödörnyelv izmai által eszközlött légüres téren a csővön felhat s a tápcsőbe ömlik. A szivó szájrészek különösen a pikkelyröpüeket jellegzik. — A szűrő száj részek a fél- és kétröpüekn él fordulnak elő, s szabályszerűen az alsó ajakból eredő szivó készletből vagy csőrből állanak, mely tövénél egy rövid felső ajak által fedetik s négy hegyes seriéből áll, melyek a négy rágonynak felelnek meg s a csőr belsejében az úgynevezett merő orrmányt képezik. Falámok hiányoznak. A hegyes serték tőrökként szerepelnek, az állati vagy növényi testet megszúrják s a benne levő tápnedvet szabaddá teszik; a szabad nedveket azután a csővé idomult alsó ajaknak rendeltetése a bárzsingba s gyomorba juttatni. A poloskafélék csőre azon sajátsággal bir, hogy azt az állat előre vagy hátra vagy maga alá vonhatja, s használaton kivül az rendesen mindig hasa alatt van elrejtve '). A házilégy száj szervezetét az úgynevezett merszip alkotja, mely két részből áll, a húsos felfúvódott alapizből és a félkör alakú, felülről válus végizből, mely az előbbihez visszatehető, s sajátlag az alsó ajak meghosszabbítása.— A legyek e merszipot vagy szivó tárcsát, egészen légzárólag tudják a tárgyakra illeszteni, s igy történik, hogy minden legkisebb csepecskét fel birnak szürcsölgetni. A merszip felső részén két bunkó alakú előre nyúlt s egyizü falám létezik 2). A hártyaröpüek szájszervezete a rágó s szivó száj szervezetek közt kapcsot látszik képviselni, mindamellett mégis a rágószájuak csoportjába soroltatnak, mivel szájrészeik amazokéival a lényegesben egészen megegyeznek vagy azokra könnyen visszavezethetők. — A hártyaröpüek egyik legnevezetesebb s legérdekesb családját képezik a méh félék. Rágonyaik, minthogy többnyire virágnedvekkel élnek s igy erre nagy szükségök nincs, csak gyöngén vannak kifejlődve,—kivéve a keményebb tápszerrel is élő darázsokat, melyeknek rágonyaik nagy kifejlettséget mutatnak. Az állkapcsok lemezei egygyé olvadva, kiszélesedettek, hosszura nyúltak s élesek. Az alsó ajak nálok nem csak a szájnyílás elfedésére, hanem más élettani czélra is alkalmaztat]k; ugyanis az húsos, hengeres, s erősen megnyúlt szervvé változott s siirü szőrrel mezeit; felületes megtekintésre a lepkék vagy más szivó szájuak szipjához mutat hasonlatot; ugyanazért némelyek balul azt hiszik, hogy a méhek virágnedveket szívnak, holott alsó ajkuknak sem boncztani alkotása sem ') V. ö. Paszlavszky. A rovarok szájrészei. Terin. tud. közlöny 1872. 95 1. —

2) V. ö. Dr. M. Bach 12.1.